Asszem Jógablog - úton a szamádhi felé

Duplajóga reloaded

2012-01-28T14:38:00.003+01:00

Tegnap ismét lenyomtam az agni+astanga kombót, rendesen kifáradtam a végére, sokkal jobban, mint múlt héten. A végén teljesen betompultam, kicsit még a hideg is rázott, szerencsére nem betegségtől, csak a fáradtságtól, meg a kinti hidegtől is, úgyhogy hazaérkeztem, gyors rendrakás-altatás, majd zuhanás be az ágyba és szundi nagy csendben.

Most kellemes izomlázat érzek, és aminek a legjobban örülök, hogy egyelőre nincs derékfájás. Agninál vigyázok és inkább nem erőltetem az előrehajlító gyakorlatokat, ahol nagyon szoktam érezni a hátam, pláne, hogy azzal a tudattal gyakorlok, hogy utána lesz még egy óra astanga is. Hazahoztam a volt munkahelyemről a derékpárnámat, úgyhogy most az itthoni gép előtt is megpróbálok helyesen ülni, illetve végzem a kétóránkénti hátrahajlásokat.

Az agni végén a légzőgyakorlatoknál ismét csak pár másodpercig bírtam a légzéskinntartást, mármint abban az esetben ha tényleg éreztem, hogy a torokzár bekattant. Ezt még majd gyakorolni kell, meg fejleszteni.

Hétvégén még tervezem végre beindítani az itthoni rövid gyakorlást és az elliptikus trénerezést.

Ja, és holnap jár le a 21 napos nem-eszek-pizzát fogadalmam, amit természetesen valahogy meg kellene ünnepelni valamivel...nem is tudom mivel...na majd kitalálok valamit :-)

Viszont utána gondolkozom egy durvább új fogadalmon, miszerint addig nem eszem pizzát, amíg nem találok új melót. Én leszek a világ legmotiváltabb álláskeresője...

Két videó

2012-01-24T11:12:00.001+01:00

Az eredeti:

A paródia:

Az első nagyon szép (jó, ezen a zene és a vágás is segít) és ahogy (ezen poszt írásakor) az egyik YouTube-os top kommentelő megjegyezte, a szexi fehérnemű ellenére sem az erotika jön át a klipből, hanem a test és a mozdulatok szépsége.
A második meg egyszerűen bájos :-)

Kedd kimaradt

2012-01-24T10:24:00.001+01:00

Kihagytam a mai órát, mert nem tudtam reggel felkelni. Nem tudtam este elaludni, gyerekek betegek lettek, sokat sírtak, két nap egymás után 4 óra alvás az már kevés, úgyhogy inkább pihentem. Holnap már mindenképpen megyek.

Már most érzem, hogy hiányzik a mai "adag".

Indul a hét

2012-01-23T09:43:00.001+01:00

Igyekszem fenntartani valami stabil napirendet otthon, hogy ne follyanak össze a hétköznapok és a hétvége. Ennek egyik eleme, hogy reggel felkelek és elmegyek jógázni. Igy megvan a korán kelés orome és gyakorlás után jól indul a nap, bár kicsit meg furcsa, hogy nem dolgozni megyek, hanem haza.

Viszont igy nem kell rohanni a gyakorlással, a végén a relaxaciót is el lehet nyújtani, plusz nyugodtan beleférnek azok az extra elemek, amiket István a derékfájás ellen ajánlott.

Otthon továbbra is csinálni fogom a kétóránkénti hatrahajlasokat, ezt a McKenzie intézetben ajánlották, ülő munkára.

És az is lehet, hogy nap közben meg rendszeresen beiktatok egy kis elliptikus trenerezest, hátha aktívabban sikerül fogynom tőle.

Sőt, ha délben a kisebb gyerek aki még nem jár oviba sikeresen elalszik, akkor csinálok pár legzogyakorlatok és ujra rá veszem magam a baromi unalmas szemjoga gyakorlatok harmadszori újrakezdésére.

Ha nem kéne a pénz, egész el tudnám viselni ezt az életmódot :))

Duplajóga (agni+astanga)

2012-01-21T17:31:00.002+01:00

Most, hogy ráérek pénteken, kihasználtam a lehetőséget és elmentem egy agni órára is. Az volt a haditervem, ha bírom utána, akkor maradok astangára is.

Majdnem fél éve voltam utoljára agnin, akkor (de nem a jógától) kezdődött a hátfájásom, szerencsére mára teljesen elmúlt.

Ismét a szokásos agnis érzéseket éltem át: "dejó", "bakker, de hiányzott", "jé, tényleg, most még van ez is, ezt is szerettem régen". Az állók ennyi kihagyás után viszonylag jól mentek, az egyensúlyt sikerült megtartanom, még a mérleget is sokáig bírtam, főleg jobbra. Azért végig nagyon figyeltem a derekamra, az előrehajlító gyakorlatoknál nem erőltettem és éreztem is, hogy a 21 légzés jóval több, mint az astangás öt légzésnyi kitartás.

A legfurcsább az volt, hogy pikk-pakk eltelt a másfél óra, elröppent a sáska, kényelmesen ment az alvó hős póz, és tök jók voltak a végén a légzőgyakorlatok. Általában régebben agni végére úgy szoktam érezni magam, mint aki erejének a végére ért és csupán a relaxáció menti meg a végelgyengülés általi elmúlástól. Most viszont (talán azért, mert úgy tekintettem rá, hogy az agni volt a bemelegítés az astangára) ezt szinte alig éreztem, kellemes fáradtság után kis pihenő (és sok víz ivás) és kezdődött is az astanga óra.

Itt érdekes módon pedig azt éreztem, hogy "welcome home", tök jó volt az agni, de ahogy elkezdődtek a napüdvözletek, elárasztott a tipikus astangás feeling, hogy igen, ez az igazi. Talán azért is volt így, mert a hét során egyszer sem tudtam eljutni órára, és már igencsak hiányzott.

Az astanga is jól lement, szinte észre sem vettem, hogy előtte agniztam, szépen jöttek az ászanák egymás után és ment magától a flow. Azt hittem a végére olyan leszek, mint a mosott rongy, de épp ellenkezőleg, tök jó érzés volt, energiával feltöltve, magamat kellemesen kijógázva.

Most pedig (szombaton) alig érzek izomlázat. Érzem persze, de korántsem olyan intenzíven, mint ahogy a kezdeti időszakban vagy egy-egy hosszabb kihagyás után érezni szoktam. Ez is jó érzés.

Az a tervem, hogy amíg a péntekeim nem lesznek elfoglaltak, addig megpróbálok ebből rendszert csinálni és így teljesül a régi vágyam, a rendszeres heti egy agni is.

Új kihívások...

2012-01-14T10:08:00.003+01:00

Tegnap, péntek 13.-án felmondtak nekem a munkahelyemen. Négy éve dolgoztam ott, szerettem, amit csinálok, de a válság(ok) kitörése óta ez mindig benne volt a levegőben. Idővel hozzászoktam, úgyhogy egyfelől nem ért meglepetésként, másfelől meg mégis, mert furcsa érzés ténylegesen szembesülni azzal, amitől tartottam. Olyan, mint az első átfordulás fejenállásból. Túl kell esni rajta.

Úgyhogy elkezdtük itthon az újratervezést 2012-re. Ennek egyik része a kiadáscsökkentés lesz (ortodox rezsipolitika :-), ami azzal jár, hogy a januári korlátlan bérletem még lejárom, és után veszek egy 10 alkalmast, amivel valószínűleg péntekente megyek majd vezetett astangára, a hét többi napján pedig megpróbálok itthon gyakorolni. Illetve még a csütörtöki és vasárnapi közös gyakorlásokra is megpróbálok eljárni.

Bízom benne, hogy a jóga (is) sokat fog segíteni átvészelni ezt az időszakot. Mivel tegnap alapból úgy készültem, hogy este megyek astangára, ezért végül bár délután hazamentem, este mégis visszamentem órára, ami nagyon jól esett, bár érthető módon sokszor pörgött ezen a szitun az agyam, azért sikerült az órát végigcsinálni és a relaxáció során kicsit megfeledkezni a világról.

Óra után pedig egy volt kollégámmal, aki ugyanott dolgozott (ámbár magától jött el) tök jót beszélgettünk, részben a múltról, részben a jövőről. Tényleg elcsépelt dolog ez az "új kihívásokat keres" kifejezés, mindenki tudja mi van mögötte, de most kivételesen tényleg így érzem.

A stabil és biztos munkahely kicsit engedett elkényelmesedni. Vagyis nem elkényelmesedni, mert meló az sok volt, plusz a munka után az egyéni csoportok, nagyon fárasztó volt a végére a heti 4 nap dupla műszak (a gyereknevelést is beleszámítom, ha egyedül vigyázok rájuk, az kőkemény meló! :D), inkább gátolta az előrelépést.

Most lett időm. Előttem egy csomó bizonytalanság, ami azért kicsit félelmetes (tegnap még nem tűnt annak, de mára aludtam rá egyet), és egy csomó lehetőség. Nincs mese, rá vagyok kényszerítve, hogy elinduljak valamelyik úton. Erről fog szólni 2012.

Sajnos még van egy időzített bomba a tarsolyban, ami vagy robban, vagy nem, ez pár hét múlva kiderül, de az biztos, hogy idén nagy változások lesznek.

Egy dolog viszont remélem biztos marad: a jóga.

21 nap alatt lehet új szokást kialakítani vagy régit megtörni

2012-01-09T18:30:00.000+01:00

Kedvenc blogomon (Lifehacker) olvastam egy posztot arról, hogy állítólag minimum 21 nap kell ahhoz, hogy egy új szokást felvegyünk, vagy egy régi rossz szokást elhagyjunk.

A konkrét számmal én (és mások) vitatkoznék, szerintem az adott szokástól és embertől függ, hogy ez több, vagy kevesebb. A cigiről például egy nap alatt is le lehet szokni, 21 nap alatt is, de több hónap, vagy akár év kell, hogy elteljen, mire nyugodtan kijelenthetjük, hogy leszoktunk.

A jógára is rá lehet szokni egy alkalommal, aki lelkes, az a 21 napot egy korlátlan havi bérlettel simán lepörgeti, mégsem mondanám egy hónap után, hogy szokásává vált. Talán egy-két-öt-tíz év után visszatekintve lehet mondani, hogy szokássá vált és beépült az életünkbe.

Mindenesetre az említett cikk ajánl két jó kis programot ahhoz, ha belevágnánk egy ilyen 21 napos próbába. Én a 21Habit névre hallgatót próbáltam ki, gyors és fájdalommentes regisztráció után már kezdhetünk is.

Két üzemmód van: a sima, amikor egyszerűen megfogadjuk a cuccost, és 21 napig minden nap reggel kapunk egy ellenőrző e-mailt, hogy az előző nap tartottuk-e a fogadalmunkat.

A másik az önmotiválós mód, ez különösen tetszik: be kell fizetnünk 21 dollárt, és minden nap, ha teljesítettük a szokásunkat, jóváírnak egyet. Ha viszont bukunk, akkor az aznapi dollárt elbukjuk. Külön szimpatikus, hogy ezt nem a honlap készítői isszák el, hanem jótékony célra adományozzák. Ezzel elveszik az önmotiválásnak azt a kibúvóját, hogy "nehogymá az én bénaságomon gazdagodjanak ezek itt meg". Ha bármelyik pillanatban úgy érezzük, hogy mégsem folytatjuk a próbát, visszautalják a megmaradó pénzünket (kivéve azt, amit már buktunk).

Szóval ez egy aranyos kezdeményezés, úgyhogy én bele is vágtam, egyelőre az ingyenesbe. Ez az én fogadalmam:

Február elején a sikert egy 21 dollárnyi pizzával fogom ünnepelni. :-)

4

2012-01-08T13:55:00.004+01:00

Idén nem számokból fog állni az összes posztcím, csak ez még most. Ez a múlt hét egyenlege. Négy jóga, a csütörtöki gyakorlás maradt ki, részben szervezési okokból, részben pedig jó ez így alapon, legalább nem az ötössel kezdtem meg a visszatérést.

Az első három nap jól esett az astanga, és pénteken is jó volt a vezetett. Na erről így persze nincs sok értelme blogolni, de most sokkal komplexebb dolgok nem jutnak az eszembe. Kezdődik a következő hét, még érzem magamon - pozitív értelemben - a karácsonyi pihenés hatását, jöhet a hajtás, jöhet a heti öt.

Bakászana komolyan könnyedén

2012-01-04T07:00:00.000+01:00

Ez az a YouTube videó, amit korábban említettem, hogy sokat segített nekem átlendülni a bakászanás nehézségeken:

Nem a technika érdekes, hanem a hozzáállás. Hogy ne szenvedjünk gyakorlás közben, hogy ne vegyük túl komolyan, hanem élvezzük a próbálkozást és a végén a repülést... :-)

És tényleg! Nálam ez a rész a gyakorlásban mindig az egyik mélypont volt. Kezdődtek a kudarcok és frusztrációk a maricsikkel, jött a nehéz navászana, és utána elvileg a titibászana, ahol vagy a csuklóm nem bírja, vagy a karom, vagy egyiksem, hogy utána a kurmászanákról ne is beszéljünk. És akkor mindez még csak a rávezetés a hídra... szóval ez egy nehéz rész a gyakorlásban nekem, sok kudarccal.

Ezért segített ez a videó. Először is, a titibászanák helyett a bakászanát gyakorlom, amíg nem fog menni. Szépen nyugodtan. Nem erőltetve. Tudatosan élvezve a gyakorlást. Játékosan. Repülve (amikor sikerül).

És elkezdett sikerülni. Pár másodpercig tart még csak, de akkor is baromi jó érzés. Amikor ráérzek. Amikor érzem, hogy megvan az egyensúly, nem csúszik le a lábam, nem dőlök előre (sem hátra), bírja a csuklóm. Tényleg olyan, mintha repülnék.

És mindezt ennek a videónak köszönhetően. A dolgok a fejben dőlnek el (meg a szőnyegen, de az más... :D).

2012, 77, 70, 5

2012-01-03T18:30:00.000+01:00

Terveztem megírni a Nagy Évzáró Visszatekintő posztot, valamint annak folyományát, a Fogadalmak 2012-re című opuszt. Gondolom ennyiből már kitalálható, hogy ezek az írások sem születtek meg.

A blogolás most nagyon háttérbe szorult nálam. Hétköznap nincs rá időm, hétvégén nincs rá kedvem. Viszont ezen nem stresszelem magam. Ez is az idei új fogadalmam egyik része: nem erőltetem azokat a dolgokat, amik nem mennek. Január elsején kiürítettem az összes todo listám. Ami fontos, úgyis újra elő fog jönni.

Egyszer valamelyik posztjában Grimmly írta (aki nem ismerné, az egyik legjobb jógablog, a csávó egy ufó), hogy azt tervezi, hogy januártól majd... de végülis minek várjon januárig, elkezdhetné akár holnap is, sőt akár ma is. Sajnos a konkrét írást már nem találom, de ez a gondolat megmaradt, úgyhogy ez is egy ilyen dolog. Szóval a második fogadalmam a nem halogatom azokat a dolgokat, amiket már most is szívesen elkezdenék (később viszont lehet, hogy elfogyna a lelkesedés).

Ja igen, a számok a címben.

Szóval 2012 van, ismét világvége, szökőév, válság, meg a szokásos. Ezeken nem húzom fel magam, úgysem tudok mit csinálni, megpróbálok lélekben készen állni bármire. Ha neadjisten beüt a krach, akkor remélem a jóga átsegít a nehézségeken.

Tartottam év végén egy két hetes szándékos pihenőt. Végre nem betegség vagy sérülés miatt, hanem szabad akaratomból. Kifáradtam. Fejben. Meg testben. Jól esett és még tudtam volna folytatni.

Ági megkérdezte hétfő reggel, az első óra előtt, hogy hiányzott-e a jóga, én meg gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy nem. Ezen utána magam is elcsodálkoztam. Aztán óra közben rájöttem, hogy nem a jóga nem hiányzott, hanem a felkelés és a fáradtság (najó, esetleg talán még a maricsik sem :D), de a jóga utáni szokásos kellemes állapot ismét emlékeztetett, hogy de, hiányozna a jóga. Nem biztos, hogy ott és akkor, de utána mindenképp.

Szóval ismét egy triviális fogadalom 2012-re: folytatom a jógát. Nem mintha felmerült volna bennem, hogy nem, de miért ne könnyítsem meg a dolgom olyan fogadalmakkal, amiket be is tudok tartani? Amúgy ez sem alábecsülendő, főleg így két év után, amikor az újdonság varázsa már totál elmúlt, a második sorozat pedig pár évtized (vagy újjászületés) távlatában van még, a fizikai fejlődés néha negatív tendenciákat mutat, szóval kihívás nem ráunni. Általában az ülőgyakorlatok során szoktam elkezdeni unni a gyakorlást, részben azért, mert nem kell koncentrálni az egyensúlyozásra, vagy mert fizikailag nem olyan nehéz, vagy mert ekkor fáradok ki fejben először, szóval ilyenkor kalandozgatnak el a gondolatok, aztán a maricsiktől meg jön a halálszekció, bár az utóbbi időben önmagamhoz képest csomót fejlődtem a bakászánában (erről kb. 2 hónapja tervezek írni egy posztot, ritkán van az, hogy egy YouTube videó segít a gyakorlásban, de itt most ez volt, és nem a technika, hanem az attitűd miatt, baromi érdekes, ezért is akartam megírni, de mindig halogattam). Szóval a kis fejlődések is nagyot lökhetnek a motiváción.

A két hét szünetet intenzív kajálással, piálással és kanapén ülő sorozatnézéssel töltöttem. Innen a 77. Kilogramm. Ez már csak 5 kilóra van a mindenkori mélypontomtól, és 12 kilónyira az ideálistól. Valamit tehát tenni kéne az ügyben, úgyhogy halogatás nélkül belevágok az odafigyelés életmódprogramba. Cél a 70 (már a harmadik számnál vagyunk a címben... :-). Lehetőleg márciusig. A célhoz vezető úton a januári rántott sajt és pizzamoratórium, valamint a késő esti sokat evés kihagyása fog segíteni. Meg a megedzett akaraterőm.

Meg a heti 5 astanga (negyedik szám!). Ebből 4 mysore és 1 vezetett. Hacsak nem jön közbe a szokásos (betegség vagy munka), akkor tartom ezt a szintet, hétfőtől csütörtökig reggel astanga. Pénteken pedig vezetett astanga délután. Ez tök jó lezárása a hétnek (valamint reggel így tudom vinni én a gyereket oviba, ami meg jó kis apa-fiú program, útközben megbeszéljük az élet dolgait). Azért ha lesz lehetőségem, megpróbálok egy-egy agnit is becsusszantani valamikorra. Három év tapasztalatára alapozva: hétvégére nem tervezek gyakorlást! :-).

Szóval ezeket jelenit a számok a címben, ezek az én újévi fogadalmaim és ezek megpecsételéseképpen megyek, és megteszem ezeket a számokat a lottón (a jövő heti nyerőszámok tehát növekvő sorrendben tehát: 5, 12, 20, 70, 77).

Ha nyerek, veszek egy bármit akárhol.

Aki teljesítette, aki részt vett, és aki tervezte, hogy részt vesz...

2011-12-22T14:55:00.001+01:00

December 17.-én volt az Atmában Astanga Challenge Day.

István posztolta Facebookra: még előtte:

Volt, aki teljesítette: Challenge accepted

És van, aki majdnem részt vett:

Én ezzel terveztem zárni az idei évet. Még a céges karácsonyi ünnepséget is lemondtam miatta. De sajnos előző nap vezetett astangán már éreztem, hogy nem fog menni. Egyszerűen elfogyott a lendületem. Ennek oka és következménye is lehetett az a betegség, ami átment rajtam, de inkább egy teljes és általános kimerülés.

Úgyhogy most nem betegség miatt, nem munka miatt, hanem önálló elhatározásból, két hét szabin vagyok. Jógailag és munkailag egyaránt. Már rám fért. Most kipihenem magam, feltöltődöm lelkileg és bejglileg és januártól frissen és üdén megyek tovább az úton.

Jóga+

2011-12-13T00:01:00.000+01:00

Ez inkább egy technikai bejegyzés, elméletileg összekötöttem a Bloggeres profilt a Google+ profillal, úgyhogy az internetes Asszem név helyett a rendes nevemre váltott a blog, és így mennek majd a posztok automatikusan a Plus-ba.

Valamint módosítottam a sablonon is, ez ami most látszik egy dinamikus sablon, szerintem baromi jól néz ki.

2-3-4-5-(6)

2011-12-11T20:18:00.001+01:00

Mivel tudom, hogy a jövő héten nem fog összejönni a hat alkalom, ezért most írom le a visszalendülésem képletét, pedig már pár napja a fejemben van, csak szerettem volna kivárni, amíg teljesül.

Szóval a novemberi betegeskedések után ilyen ütemben sikerült újra felvennem a gyakorlást: első héten 2 alkalom, aztán elalvás miatt következőt héten 3, utána szándékosan kihagyva a csütörtöki gyakorlást 4, és a múlt héten sikerült a tervezett öt alkalmat összehozni.

A jövő hétre lett volna a minden nap jóga, + challenge day szombaton, amivel zárom is az idei astanga évet, de sajnos a munka miatt ez nem fog összejönni.

Mindenesetre így is örülök, hogy a múlt hét sikerült. Jövő héten meg nem idegeskedem, hanem mindig örülni fogok a lehetőségnek, amikor el tudok jutni jógázni.

A két ünnep között szabin leszek. Belegondoltam, hogy 2008 óta nem volt összefüggően 2 hétnél több szabadságom, úgyhogy most kipihenem magam. Az biztos, hogy reggelente nem fogok felkelni, esetleg az lesz, hogy itthon gyakorlok néha, bár erre eddig még soha nem volt példa, szóval ezért nem is áltatom magam.

A szünetben átnézem majd a tavalyi újévi fogadalmaim, mi valósult meg belőle, és min kéne még jövőre még jobban dolgoznom.

Megtört a keddi átok

2011-11-29T17:50:00.001+01:00

Ma nem aludtam el, végre :-), azaz túllendültem a hullámon. Ezúttal.

Reggel induláskor meg kellemes teli hideg volt, egyszerre utálom és szeretem, viszont az Atma annyira fel volt fűtve éjszaka, hogy hiába szelloztetett Ági, kellemes volt bent a idő, nem hideg, úgyhogy november 28-én simán tudtam nyitott ablaknál elkezdeni a napudvozleteket, olyan volt mint szeptember végén.

Aztán jöttek a többiek és kezdődött az óra, ami jól ment, de a közepétől kezdve elkezdett valami durva fáradtság rám törni, ha a végen nem esik pont a zaromantra a relaxaciom első harmadára, akkor lehet, hogy bele aludtam volna a relaxba, pedig az nem szokásom. Utána a többiek is mondták, hogy fáradtak voltak vagy nehezen keltek, lehet, h valami front van, vagy csak így jött ki a lépés.

Ági jól belecsavargatott a maricsikbe, mar rég volt, hogy összeért a kezem hátul, ennek örültem.

Úgyhogy jól indult a nap, az ilyent szeretem.

Múlt hét

2011-11-28T21:14:00.001+01:00

Kis visszatekintés a buszon, hazafele menet: múlt heten három alkalom sikerült, kedden elaludtam, csütörtökön nem is terveztem. Így most fokozatosra sikerült a visszatérés, ami talán nem is baj.

Gyerekek megint kezdenek betegek lenni, emiatt éjszaka kevesebbet alszunk, de amíg nem érzem magam betegnek, addig megyek órára.

December végéig szeretnem most mar rendszeresíteni, aztán két hét tervezett szünet, akkor megpróbálom kipihenni magam, nem testileg, inkább szellemileg, nagyon kifaradtam így év végére.

Olvastam egy érdekes cikket a mindfulness technikával történő dohányzásról leszoktatasrol (How Mindfulness Makes the Brain Immune to Temptation), azt csináltak a résztvevőkkel, hogy konkrét cigisdoboz volt előttük, amit ki kellett bontaniuk, beleszagolni, kivenni egy szálat, szájba venni, oda vinni az öngyújtót, kattintani, de a cigit nem meggyújtani.

Az az elmélet mögötte h a sovargas úgyis jön, mint egy hullám, de el is oszlik, mint egy hullám, ezért nem érdemes sem ellenállni neki, sem hagyni, hogy elsodorjon, hanem meg kell lovagolni.

Ez a gondolat nagyon megfogott, szerintem csomó minden van így akar az életben, akár a gyakorlásban, főleg a vágy a pihenésre, a kihagyásra, amit az utóbbi időben sokszor érzek.

Na ezt kell meglovagolni nekem, elfogadni h természetes és nem kihagyni, hanem megvárni amíg elmúlik magától.

Deja vu

2011-11-22T08:54:00.001+01:00

Kedd reggel. Csörög az óra. Lenyomom és átállítom fél órával későbbre. Visszaalszom. Kipihenten ébredek. Másfél óra telt el, a többiek valószínűleg pont a napüdvözleteket kezdik. Buktam a reggeli jógát.

Kezd kicsit gyanús lenni ez az ismétlődés, úgyhogy változtatni kell.

Vagy újrakezdem a szigorú rutint, amihez most nincs kedvem, vagy beállítok több biztonsági ébresztőórát is.

Holnap akármi lesz, 6:30-ra odaérek! Uff!

Két hét szünet után: bemelegítés

2011-11-14T19:00:00.000+01:00

Az elmúlt két hét kimaradt. Összejött sok minden, gyerekek betegek voltak, én is beteg voltam, munka is sok volt, ki is fáradtam, így jött ki a lépés. Visszatekintve egyébként nem is bánom, kell ez néha.

Még most sem vagyok százas, reggel ébredés után bő 10 perces csatát vívtam magammal az ágy szélén ülve, hogy visszaforduljak-e, vagy elinduljak. Végül nyertem, de azért nem volt könnyű menet.

Már rutinból tudom, hogy ilyenkor kell egy kis időt hagyni a visszalendülésre, pláne úgy, hogy nem is vagyok még teljesen százas. A napüdvözletek során majdnem rám is jött egy köhögőroham, ha az ott akkor elkap, akkor tuti befejezem aznapra, szerencsére elmúlt, így végig tudtam csinálni a sorozatot. Sietnem kellett a munkahelyre, mert kötelező orvosi vizsgálat volt, ezért tudatosan tempósan csináltam a gyakorlást, ezt is tudom már, hogy ha akarom, akkor belefér másfél órába.

Így ezt a mai gyakorlást inkább afféle bemelegítésnek tekintem a hétre, ami reményeim szerint még három reggeli mysore és egy péntek délutáni vezetett órából fog állni.

Holnaptól újrakezdem a reggeli rutint is (szemjóga és légzőgyakorlatok), könnyebben megy úgy az indulás.

Most már eljutottam oda, hogy nem húzom fel magam az ilyen kihagyásokon, úgy látszik ez egy ilyen év, most jön megint pár hét intenzív gyakorlás, aztán meg az aktuális krízis (vagy a karácsony).

Kényszerszünet ismét

2011-11-08T00:12:00.001+01:00

Pár hete eléggé felbolydult az életem, most próbálom szépen lassan visszaterelni a normál kerékvágásba. Ehhez még sikerült összeszedni egy jó kis torokfájós-lázas betegséget, úgyhogy a múlt heti jóga teljesen kimaradt és ezen a héten is maximum szerdán fogok tudni újrakezdeni. Úgy látszik ez egy ilyen év, pár hét/hónap sima ügy után mindig jön egy ilyen bukkanó.

De előbb-utóbb csak sikerülni fog, és újra tudom kezdeni az esti és a reggeli rutint is.

Egy kihagyás, egy módosítás

2011-10-20T20:26:00.001+02:00

Tegnap elott este megint későn feküdtem, mert elhúzódott a fektetes, 11-re szabadultam, kb. éjfélre sikerült elaludnom. Éjszaka kétszer is kellni kellett a gyerekek miatt, szóval reggel teljesen kész voltam.
Azt tudtam, hogy nem fogom megcsinálni otthon a legzogyakorlatokat és a szemjogat és azt is, ha vissza fekszem aludni, akkor tuti nem kelek fel jogára.

Úgyhogy áthidaló megoldásként csak relaxaltam egyet, beállított órával, 20 percig, ülve. Na ez nagyon jol esett, teljesen rendbe is tett és el is tudtam indulni jogára. Persze a buszon és a metrón meg pihentem, de ha egyszer elindulok otthonról, akkor mar jó vagyok.

Csütörtök sajnos közbejött egy munka ami miatt nem tudtam reggel menni, és a korán kelest is kihagytam, így kb. utolértem magam alvasban.

Holnap reggel megyek mysore-ra Istvanhoz, mert este Láma Ole Nydahl előadásra megyek, kiváncsi vagyok, milyen lesz. Ő annak a buddhista központnak a fő tanítója, ahova az utóbbi hetekben elkezdtem(tünk) lejárni.

Utána pedig hétvége, két nap pihenés ;-)

Hétfő reggel

2011-10-17T09:18:00.001+02:00

Új hét indult, itt a tél, de szerencsére meg nem kellett fűteni órán, a radiatorok elegendő hőt adtak.

A heti menü 4+1 joga, ha semmi nem jön közbe akkor menni fog, az esti fekvése meg különösen figyelni fogok.

Példázat az ok-okozat viszonyáról

2011-10-12T08:51:00.001+02:00

Ha nem fekszem le aludni időben, akkor reggel fáradt leszek. 32 év életbölcsesség mondatja ezt velem, plusz a ma reggeli tapasztalat.

Tényleg. Elkezdtem elbliccelni az esti rutint, így szokás szerint kb. éjfél lett mire elaludtam, és az öt ora alvás kevés. Tegnap mar éreztem a munkahelyemen, hogy fáradt vagyok, ma reggel pedig felkelés után megbeszéltem magammal, hogy pihi, és visszafekudtem és aludtam meg három órát. Az majdnem olyan, mintha meg egy éjszakát aludtam volna.

Most jobban érzem magam, sikerult feltöltődni. Este viszont komolyan veszem a rutint, és holnap reggel ismét minden back to normál.

Pénteken meg gondolkozom azon, hogy reggel bepotoljam-e a mai astangat, majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

Ja és telihold is volt, aminek a hatását én nem mindig érzem, de most így pont jol jött ki.

Szerintem kell néha pihenni, hogy ne legyen görcsös az egész.

Hétértékelés

2011-10-07T22:28:00.001+02:00

Az öt astanga megvolt, ma nem keltem reggel fel, tegnap este belelovaltam magam az új iOS telepítése és este tíz helyett hajnali háromkor feküdtem le.

De a többi napon a hét során megvolt a kelés és a fekvés is időben.

Azt látom magamon, hogy ha nem kell elindulnom otthonról reggel, akkor sokkal nehezebben veszem rá magam a korán kelesre. Ettől függetlenül megis tartani akarom, hogy pénteken is felkelek.

Ugy tűnik, rendszeresíteni tudom a péntek délutáni vezetett astangat, ez nagyon jó zárása a hétnek. Csütörtök reggel annyira fajt a fejem, hogy majdnem abbahagytam, de aztán összeszorított fogakkal, de végig csináltam. Azert nem volt egy jó élmény.

Ma egy picit éreztem a derekam, oda kell figyelni rá, jó, hogy jön most ez a két nap pihenő.

Jovo heten pedig folyt. Köv.

Buddhahétfő

2011-10-03T22:41:00.001+02:00

Vagy viszek legközelebb jegyzetfuzetet, vagy tenyleb minden alkalommal megpróbálok a három legfontosabb dologra emlékezni.

A mai menü:

- a buddhizmusban (az ő interpretációjuk szerint) semmi nem kötelező, mindennek belső igény (és helyes motiváció) alapján kell történnie. Ez tetszik, elveszi az élét a bennem rejlő ellenallasoknak, másképp szerintem nem is nagyon lehetne felnőtt embereknél. Gyerekeknél meg működik a kotelezes.

- a meditáció minőségét nem ítélik meg, akárhogy sikerül, magnak tekintik, ami majd beerik, de nem biztos h azonnal

- az életben történő pozitív dolgokat aldasnak, a negatív dolgokat tisztulasnak fogjak fel. Ez jó, ad egyfajta magyarázatot a rossz problémájára, mondjuk valamennyire előfeltétele ennek az, hogy a karmában minimálisan higgyek, hamar az ember elé szándékosan akadályokat és probateteleket gorgető istenkep tőlem távol all.

Odafele menet (hulla fáradtan) pont azon gondolkoztam milyen hasznos önmotivalo gondolat az, hogy nem mindenki találkozik ezekkel a tanitasokkal és meg kevesebben tudjak megvalósítani ezeket. Akik odajarnak azok szerencsések ( vagy aldottak, vagy jó a karmajuk), mert pont olyanok az életkörülményeik h megtehetik.

Tehát vagy nyavajgok azon, hogy késő van, fáradt vagyok, milyen kar hogy dolgoznom kell és csak a tanítás második felére erek oda, vagy felfoghatom ugyanezt ugy, hogy milyen mazlim van, hogy meg ilyen körülmények között is el tudom menni.

És ugyanez tok igaz a jogára is. Persze mehetne jobban a maricsiaszana, meg lehetnek erősebb és hajlekonyabb, de milyen mazli, hogy nem vagyok beteg, sérült, hogy van munkám, amiből ki tudom fizetni a bérletet, hogy a családommal össze tudom egyeztetni, stb.

Sokkal jobb így tekinteni a dolgokra. Na ez a mai nap legfontosabb tanulsága. Szerintem negyed tizenkettő is lesz, mire hazaerek, gyors osszepakolas holnapra, aztán szundi.

Holnap nagy nap lesz, jön az iOS5, de ez mar nem erre a blogra tartozik :))

Félhét

2011-10-01T13:07:00.001+02:00

Amilyen lelkesedéssel indult ez a hét, olyan felemás lett. Hétfő este beteg lettem, kedd és végül szerda emiatt kimaradt, gondoltam a reggeli kelest legalább megtartom, de végül inkább kialudtam magam, hadd gyógyuljak. Csütörtökön mar elvileg mehettem volna, de közbejött egy reggeli program, úgyhogy az is bukta. Péntekre pedig megtapasztaltam ismét, mekkora erő van a lendületben. Ha minden nap felkelek hajnalban, sokkal könnyebb pénteken is felkelni, meg akkor is, ha az az utolsó nap, mint így. Úgyhogy mar csütörtök este sem áltattam magam, inkább tudatosan engedélyeztem egy nap későbbi kelést.

Astangara viszont osszekeszitettem a cuccot, és el is vittem, hogy majd délután elmegyek vezetett órára.

Na itt is meg kellett tapasztalnom, hogy mennyit számít a lendület, komoly küzdelmet folytattam magammal, hogy munka után melyik irányba induljak el: haza, vagy órára...

Amikor "rendes" hét zajlik, akkor ez a kérdés általában fel sem merül, sőt meg az is motivál, hogy nehogy mar az utolsó napot ne bírjam...

Azert végül csak volt hatása az elmúlt hetek akaratrositesenek, mert végül elmentem astangara, ami nagyon jol esett.

Úgyhogy ez egy ilyen "félhét" lett, remelem jövő héten semmi nem jön közbe és meg tudom csinálni az öt napos gyakorlást, a reggeli szemjogat és legzogyakorlatokat, valamint az esti fekvési rutint.

Ha csak rajtam múlik, semmi akadálya :)

Betegen

2011-09-27T09:32:00.000+02:00

Na ez most meglepett, azt hittem, múlt héten - velem kezdve - már átment a teljes családon ez a betegség, erre tessék, megint elővett. Estig minden rendben volt, szépen tartva a rutint lefeküdtem, minden össze volt készítve másnapra. Aztán amikor hasfájással kezdtem álmodni, akkor éreztem, hogy ez nem lesz jó. Nem is volt, reggel még kicsit rázott a hideg amikor csörgött az óra, úgyhogy a mai jóga biztos, hogy kimarad. Viszont ez ilyen egynapos betegség, úgyhogy remélhetőleg estére át is vonul rajtam és holnaptól újult erővel tudom folytatni.

Buddhahétfő

2011-09-26T22:21:00.001+02:00

Csak címszavakban különben elfelejtem a mai téma:

-megvilágosodás jellemzője a tartós, nem változó tudatallapot (ez hasonlít a jogához), amire a felelemnelkuliseg, az együttérzés és a spontán öröm jellemző
-lehet elhagyni a tanítót és a tanítást, de ne haraggal, hogy a mar megtanult dolgokat tovább tudjuk vinni és alkalmazni
-a szokásos három út elmeselese, nyilván a gyémánt a legjobb sztuk, én a kolostorit is el tudnám képzelni, de lehet, hogy ezt most csak a nyugalomra vagyasom mondatja velem, majd 10 nap vipassana után meglátom
-van olyan tanító, aki csak információt tud átadni, mint pl. Akik ezeket a tanításokat tartják, de ez önmagában nem baj, csak nem árt olyat is keresni aki mar megvilágosodást elérte. Ez náluk nyilván a láma
-aki azért mesél szexvicceket és politikai kijelentéseket, h szűrje a tanitvanyokat, akik előbbire rosszul reagalnak, azok "neurotikusak" vhol, akik az utóbbira azok merev elképzelésekkel rendelkeznek és igénylik h megmondják nekik a világ milyen.
-Tibetben három évig a tanító teszteli a tanitvanyt majd három évig a tanítvány a tanítót
-a tanító ha elvállalta a tanitvanyt akkor nem utasíthatja el, ezért kell letesztelni, a tanítvány kereshet új tanítót (a fentebb említett módon)

Szóval ma is tok érdekes volt a téma, bár nem olyan energikus előadásban, de azert ezen most lehet gondolkozni.

Reggel joga amúgy jó volt, semmi extra, de a hétvége után meg ez is nagy szó. Ma este borul a rutin, mert meg ezt us metróról írom, amint hazaerek instant szundi nagy csendben.

Indul a 3. Hét

2011-09-26T05:45:00.001+02:00

Tegnap este nem jutott idom posztolni. Múlt heten sikerült az 5 nap astanga hétköznap, dacára annak hba családon vegigment vmi vírus, ami főleg hétvégen tetőzött, úgyhogy részben emiatt, részben amiatt hogy baromi hideg volt reggel, a vasárnapi otthoni gyakorlást kihagytam, és amíg melegebb nem lesz az idő, nem is fogom tervezni. Egyelőre a heti öt astanga a cél, ebből egy vezetett, és talán kedden bevallalom az agnit is.

A reggeli keles nagyon jol megy és az esti rutin is bejött, tényleg jó az ha 10-kor elkezdem kikapcsolni magam. És most pihi a buszon órára menet

Majdnem, de mégis

2011-09-22T23:01:00.003+02:00

Este 11-kor mit keresek a gép előtt? Sajnos az van, hogy a nagyobbik gyerek lebetegedett és mivel sokat hány, ezért a kanapén alszik kint, én meg vigyázok rá, ezért reménytelen, hogy most megcsináljam rendesen az esti rutint.

Holnap reggel amúgy sem tudok elmenni a reggeli órára, ha a kisebbik gyerek reggelig produkál kakit, akkor abból kell mintát venni és elvinnem vizsgálatra, ha meg nem, akkor rohanhatok be dolgozni. Nade ez nem babablog, sem munkablog, szóval back to jóga.

Ezek az apróságok nem fognak eltántorítani a délutáni vezetett astangától. Pont jó lezárása lesz a hétnek, mert a ma reggeli közös gyakorláson (amin egyébként életemben először, de nem utoljára) voltam a felénél elvesztettem a koncentrációt. Olyan konditerem feelingem volt néha, amikor az ember üres tekintettel ül a fekvenyomópadon fél órát és nem csinál semmit, majd megigazítja a súlyokat, dumál még fél órát a haverokkal, aztán hazamegy. Ah, régi szép idők :-)

Tehát kicsit kikattantam a koncentrációból, a napközbeni dolgokat tervezgettem, meg fáradt voltam fejben. Ezért jó lesz, ha holnap vezetett órára megyek, könnyebb koncentrálni, viszont fizikailag jóval nehezebb. Szép lezárása a hétnek.

Szombati terv a fűnyírás, hogy legyen szép helyem, ahol vasárnap reggel tudok gyakorolni, ha a gyerekek addig nem lesznek betegek és nem fog esni az eső.

Szóval zajlik az élet.

Még úúúúgy interneteznék

2011-09-20T22:01:00.002+02:00

De nem. 10 óra van, indul az esti rutin! Vasszigor. Akaraterő. Kikapcs! :-)

Döcögős lelkesedéssel

2011-09-19T22:02:00.001+02:00

De megvolt a mai reggeli felkelés is, szep is lenne, ha mar az első nap feladom... Viszont azt az energiatoltetet, amit múlt hét végén, azt nem éreztem.

Ettől független a gyakorlás jó volt, de 10 perccel korábban kell kelljek reggel mert így ahogy most indulok pont perc híján kesem le a buszt, ami miatt nem érem el a HEVet és várhatok 8 felesleges percet a megállóban. Addig mondjuk bandhaztam, és sokkal jobban sikerült is tudatosítani, tényleg az első pár aszana alatt dől el nálam, hogy mennyire fogok figyelni rá.

Nagyon érdekes volt Astangini blogján olvasni a workshopos beszámolókat, mobilon bonyi linkelni de majd mindenképp bemásolom ide, hogy emlekezzek rá később is.

Faj a fejem. Este 10 óra, most fogok hazaerni, 5-kor keltem, hosszú nap volt. Jobbszeretem a kellemes fáradtságot az ilyen napok után, de ez most inkább idegesítő, úgyhogy le is fekszem hamar aludni, az esti rutinból csak az osszepakolast fogom megtartani, a tobbihez most nincs türelmem.

Akaraterősítés 2.0

2011-09-18T20:29:00.001+02:00

Jöhet a második hét Akaraterősítő Program (c) by András. Ahogy délelőtt írtam, ha nem jön közben semmi, akkor csúcstámadás, bepróbálom a heti hat gyakorlást.

Kalandra fel!

Jóga a szabad ég alatt

2011-09-18T10:12:00.001+02:00

Miközben olvastam Pórffy Csaba legutóbbi bejegyzését (Ridegtartás), rájöttem, hogy dejó. Azaz de jó lett volna elmenni pár ilyen órára. És közben eszembe jutott, hogy a múlt héten pár alkalommal előbb kezdtem a gyakorlást, még nyitott ablaknál és nagyon jól esett a "friss" levegő. Bár az autókat az Atma Budában is lehet érezni (és hallani), de mégis ezerszer frissebb a Duna miatt a levegő, mint a Kálvin környékén. Szóval jól esett a frissesség.

Tehát jó lenne a szabadban gyakorolni. Én eddig csak egyszer próbáltam, még tavaly nyáron Szerbiában, ott volt nyugis hely. Mert az ilyen Margitszigeten vagy Millenárison történő gyakorlás nekem nem jön be, ahhoz én túlzottan dobozkulturált vagyok. Vagyis nem, mert szeretek kint lenni, de nem szeretem, ha úgy érzem, hogy néznek. Még akkor is, ha valszeg nem, vagy nem engem, de akkor is. Ha más is astangázik körülöttem, az nem zavar, sőt, inspirál, de a normál járókelők meg bámészkodók azok igen.

Egy lehetőséget látok magam előtt: Vecsésen, ahol párom szülei laknak kertesházban, elvileg megoldható lenne. Egyetlen akadály van: fel kell kelni. Lehet, hogy ez lesz a jövő heti akaraterőpróba bónusz feladata?

Szombaton pihenő és vasárnap Vecsésen korán kelés és jóga a kertben. Ráadásul ha azt megcsinálnám, plusz előtte a sikeres 5 napos hetet, akkor életemben először meglenne a heti hat alkalom.

Mi tart vissza?

Kedd, szerda: pipa, csütörtök:félpipa

2011-09-15T21:28:00.001+02:00

A hét eleje jól alakult, de sajnos közbejött egy haláleset a rokonságban, emiatt ma páromnak el kellett reggel utaznia temetésre, így borult az egész nap.

Reggel azért sikerült felkelnem ötkor és megcsinálni a teniszes és a szemjogat, a legzogyakorlatokat viszont kihagytam.

Holnap reggel megint kelek, de astangara nem megyek, csak délután a vezetettre, mert napközben itthon leszek szabin.

A kedd és a szerda jól sikerült, de ma délben éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, gyerekekkel ebéd után aludtam én is, mint a bunda.

Mindenesetre tok jó ez az akaraterosito program, jovo heten ujra folytatom, ha nem jön közbe semmi, akkor egy teljes hetet le fogok nyomni

Hétfő: pipa

2011-09-12T22:18:00.001+02:00

Pozitív onmegerosites következik: jessz!

Reggel sikerült felkelnem és végigcsinálni amit elterveztem. A végen meg egy ÁT-t is csináltam ami így utólag felesleges volt, pont lekestem miatta a buszt, amiatt a metrót, amiatt a hevet. Holnap ha reggel joga elott ATzek, akkor azt a buszon fogom csinálni, ott is kiválóan lehet relaxalni.

A szemjoga jol esett, kicsit nehézkes meg az h a könyvből kell nézni a dolgokat, de ezt kb egy hét gyakorlással mar meg fogom tanulni.

Letöltöttem egy iPhone appot, amit be lehet állítani, hogy bizonyos időközönként csipogjon, de csak egyet, szóval nem kell semmit beavatkozni. A lwgzogyakorlatok során fogom ezt alkalmazni, így nem kell állandóan kitekingetnem az órára, hogy mennyi idom van meg.

Astanga nagyon jó volt, dacára a teliholdnak, jol estek a gyakorlatok. A bal csuklom faj kicsit, ezt meg múlt heten is éreztem, figyelek rá, hogy ne eroltessem meg.

Napközben munkahelyen egy másik iPhone app két óránként figyelmeztetett a hatrahajlitasokra a derekam miatt, plusz lenyomtam az ÁT-t a budin, sajnos a válság elvitte a relax szobát.

Munka után csoport, majd utána sikerült eljutnom ismét a buddhista tanításra, ami baromi jó volt (megint), egyre jobban tetszik, ismét egy új előadó volt, aki elég ügyesen kezelte a kényes szituációkat (egy elég konfliktusos ember hozzászólását)

Mivel most erek haza (22:30), ezért a ma esti rutin tartása miatt mar nem fogom bekapcsolni a gépet h tisztázzam ezt a posztot, amit mobilrol potyogtem be hazafele a buszon.

Jó ez így. Viszont note to self: holnap hogy emlekezzek rá, leírom a mai tanítás két legérdekesebb részét (család vs buddhizmus, a másikat meg mar elfelejtettem de máj eszembe jut )

Akaraterősítés

2011-09-11T13:03:00.002+02:00

Egy cigiről történő leszokásról szóló vitában felmerült az akaraterő kérdése. Engem mindig is zavart az, amikor sokan megmagyarázottnak vélik a dolgokat egy legyintéssel, hogy aki nem bír leszokni, az azért van, mert biztos akaratgyenge. Mintha az akaraterőt pusztán akarattal fejleszteni lehetne. Na de aki akaratgyenge, az hogy fejlessze az akaraterejét...kicsit olyan ez, mintha saját hajánál fogva akarná magát kihúzni a mocsárból.

Az akaraterő szerintem az élet számos területén, különböző módokon jelentkezik. Nekem akaraterő kell a reggeli keléshez, ahhoz, hogy elmenjek órára, hogy ott végigcsináljam a nem túl kényelmes, fárasztó és néha fájdalmas ászanákat, hogy utána a munkahelyen a feladatokra tudjak koncentrálni, de akaraterő kell ahhoz is, hogy este ne egyek, amikor tök éhesnek érzem magam, vagy napközben ne vegyek olyasmit, ami bár finom, de baromi egészségtelen. És még számos egyéb terület van, amihez akaraterő kell. Van, ami jól és könnyen megy nekem, van, ami nehezebben. Akkor most akaraterős vagy akaratgyenge vagyok?

Aztán a túlzott akaraterő átmehet kényszerességbe. Ahogy az izmokat is el kell lazítani a megfeszítés után, úgy az akaraterőt is ki kell tudni engedni, hogy egy kicsit az történjen, amit az ember spontán akar és élvez, nem pedig amit eltervez, mert hasznos.

Azt figyeltem még meg, hogy kipihent állapotban (mint pl. most, amikor ezt írom) sokkal könnyebb az akaraterőt koncentrálni, mint fáradtan. Illetve a rutin, az ismétlődés, a dolgok lendülete segíthet átlendülni a holtpontokon (pl. sokkal könnyebb nekem felkelnem szerdán korán, ha előtte hétfőn és kedden is felkeltem).

Nekem az az elméletem, hogy az akaraterő is erősíthető és fejleszthető. Nyilván ehhez is akaraterő kell, na meg külső keretek, motiváció és támogatás. Így nem lesz mocsárból önhajkihúzás. És persze fokozatosság. Szilveszterkor hajlamosak vagyunk megfogalmazni a vágyainkat, hogy namostantól akkor így lesz. Aztán érdemes pár hét, hónap múlva újra elővenni a listát (nálam kint lóg a WC ajtaján, úgyhogy mindennap látom :D) és megnézni, mit sikerült elérni.

Szóval nem szabad kapásból mindent akarni. Szép fokozatosan.

Úgyhogy mivel most szerencsére egy viszonylag nyugodtabb időszakom kezdődik (remélhetőleg, a gyerek oviba szoktatása jól ment, nem vagyok beteg, derekam rendbe jött, munkahelyi nagy hajtás lement), ezért belevágok egy ilyen akaraterő fejlesztő hétbe. Öt napig egy viszonylag szigorúbb programot akarok követni, ebben benne van sok minden, amit szilveszterkor megfogadtam és eddig ne teljesítettem, illetve amik azóta jöttek.

Ma estétől indul és péntek estig tart. Utána a következő hétvége full spontán pihenés, amikor azt csinálok, amit akarok és nem amit akarni szeretnék...

Tehát a terv:

Minden este: 10 órakor elkezdem a készülődést a fekvéshez. Bepakolom a másnapi jógaruhát, hogy ne reggel kelljen keresgélni, rendet rakok a nagyszobában, kikészítem az otthoni jógaszőnyeget, oda készítem mellé a könyveket és a teniszlabdát, amit reggel használni akarok. Lezuhanyzom, és megcsinálok egy kör esti labdás légzőgyakorlatot, majd 11-ig, vagy amíg bírom, olvasok. De csak könyvet, nem számítógépet és legfőképpen nem internetet. Elalvás előtt csinálok egy AT-t.

Minden reggel:
5-kor kelek. Pontosan. Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre nehezebben ment a reggeli kelés, részben azért, mert nem fix időben keltem, hanem össze-vissza és sok visszaalvással. Most megpróbálom másképp, ahogy régebben, azaz ötkor fixen felkelek. Ezt egyébként tényleg vasárnap a legkönnyebb mondani és hétfőn megtartani, keddtől kezdve egyre nehezebb, ezért fontos, hogy esténként tényleg lefeküdjek 11-kor, különben péntekre megint nem fogom bírni.
5:00-5:15: tisztálkodás, hideg vizes arcmosás és szemfrissítés
5:15-5.20: légzősjóga teniszlabdával
5:20-5:30: szemjóga
5:30-5:45: Iyengar légzőgyakorlatok, a 200 hetes programot elkezdve
5:45-5:55: indulás astangára
7:00-8:45-ig astanga
9:30-18:00: munka

Napközben
A munkahelyen figyelek a helyes ülésre, hogy ne fájduljon meg többet a derekam. 2 óránként megcsinálok 10-15 hátrahajlítást, illetve egyszer a WC-n egy AT-t. Megpróbálok idővel teljesen leállni a kávéval, egyelőre napi 2 amit tartok, de ezt is megpróbálom majd csökkenteni.
Figyelek a kajára, nem eszem heti két alkalommal rántott sajtot, plusz lesz egy gyümölcsnapom. Ha tréningekről maradnak nasik, azokból sem eszem (annyit).

Délután
Hazaérkezés után vagy rögtön eszem valamit, ami könnyű és kevés, vagy egyáltalán nem eszem. Ez fontos, ezzel sikerült pár éve lefogynom egy csomót, azóta sajnos újrakezdtem az esti evéseket, nem a legjobb. Ezen változtatni kell, különben marad a pocak. Délután/este családi programok, játék a gyerekekkel, fürdetés, mesenézés, sorozatnézés, stb., amire van időm. A lényeg, hogy akármi történik, 10-kor kezdem az esti rutint.

Ez tehát a terv.
Hétköznap majd nyomon követem, hogy sikerült. Jövő hétvégén pedig visszamenőleg értékelem, mit sikerült megvalósítanom belőle.

Utóhatás

2011-09-10T11:32:00.001+02:00

Amikor jógazom és nehezebben megy, vagy fáj, vagy fárasztó, mint tegnap, akkor azon agyalok, hogy de jó lenne mar tullenni rajta és milyen jó lesz utána zuhanyozni, inni, enni, ülni a számítógép elott a kényelmes széken, stb.

Aztán persze utólag meg arra gondolok (mint most is), hogy milyen baromi jó volt tegnap az óra, így utólag felismerve a flow-t, amiben voltam és de jó lesz megismételni jövő héten.

Így megy ez.

Túlélésre játszani

2011-09-09T22:29:00.001+02:00

Huh, ez durva volt, ugy látszik rég voltam vezetett Hot Astangan. Az álló gyakorlatok elején meg frankon ment, örültem is pl. a lassabb napudvozleteknek, legalább tudok a bandhakra figyelni. Aztán talán túl sok vizet ittam, vagy nem tudom miért de az utolsó álló gyakorlatnal olyan rosszullét jött ram, azt hittem meghalok. Onnantól fogva lőttek a bandhaknak, próbáltam legalább a légzést stabilizálni, és a csonakpozig összeszedni magam.

Nagyjából sikerült is, de aztán jöttek a nehezebbek a vége fele, szóval eléggé kimerített az ora.

Ennek ellenére nagyon jó volt, és elhatároztam, hogy többet fogok járni vezetett órára. Ez egyébként egy B tervnek is jol jön, ha reggel nem tudok valamiért felkelni.

Azt hiszem jovo heten ujra elmegyek egy agnira is, mar nagyon hiányzik.

Az ora után nem túl jogikus módon beultem egy sörre és sajtos meleg szenyara a közeli Bambiba, de most ugy éreztem, ennyi jár nekem :))

Vezetett astangára menet

2011-09-09T15:22:00.001+02:00

Végre ismét eljutok egy vezetett astangara, kiváncsi vagyok, hogy fog menni. Reggel nem bírtam felkelni, sem tegnap, sem ma.

Közben letolottem telefonra a Blogger appot, most arról írok, ami azért jó mert ezentúl ora után azonnal le tudom írni a tapaszalataimat, és elvileg ennek a blognak ez lenne az értelme.

Eddig ugyanis a reggeli joga után jött a munkanap és mire este hazakeveredtem, mar mindenhez volt kedvem csak blogolni nem.

Na de majd mostantól új rendszer lesz.

Szóval a mai vezetett órán az egyik fő célom a mula bandha folyamatos megtartása, ha pedig elkalandoznak a gondolataim akkor a mihamarabbi visszatérés a tudatossaghoz.

Az a múltkori ora, amikor végig sikerült az nagyon fellelkesitett.

76.45% bandhakoncentráció

2011-08-31T23:30:00.001+02:00

Nem végig, de ma is jól sikerült koncentrálni a bandhákra. Volt tükör a teremben sajnos, a napüdvözlet c-nél akkora hasam volt oldalról, mint egy 9. Hónapban lévő nőnek. Sokkoló! Furcsa volt az atma pest, én a budai helyszínt mindig jobban szerettem, viszont az baromi érdekes volt, hogy tök spontán az szokásos elhelyezkedés alakult ki, azaz a radikális kollektív 90 fokos oldalra fordulás után (különben nem fértünk volna el a kis teremben) pont úgy voltak az emberek, ahogy a budaiban szoktunk gyakorolni.

Bandhák

2011-08-30T00:07:00.000+02:00

Múlt héten minden ok nélkül végig tudtam tudatosan tartani a muladhara bandhát. Ilyen még sosem volt. Talán az a titok, hogy a legeslegelső napüdvözlet során mondjuk olyan "dvé" környékén nem szabad megfeledkezni róla... szóval nem tudom miért, de valahogy elkezdett az eszemben maradni, hogy figyeljek rá, és amikor a B sorozat első féllábas részénél is figyeltem rá, akkor éreztem, hogy hoppá, ez akár még végig is mehet.

Ugyanis ilyen lavina-szerűen erősítette a tudatosságot az, hogy az óra elején a fejemben tudtam tartani a bandhákra való koncentrálást. Így már minden ászanánál belekezdés előtt, belehelyezkedés után, kijövetelkor és a következő ászana megkezdése előtt visszagondolva figyeltem, hogy megvolt-e, és magam sem hiszem el, de végig megvolt. Pont azt mondtam magamnak közben, hogy onnan fogom tudni, hogy megfeledkeztem róla, ha nem fogok tudni visszaemlékezni arra az ászanára, amelyiknél először megfeledkeztem róla. Mert olyan már régebben is sokszor volt, hogy mondjuk a nyugisabb janusirsászana közben eszembe jut, hogy hoppá, vannak ezek a bandhák is, amikkel legutoljára valahol az elején figyeltem.

Szóval ez nagyon kellemes meglepetés volt, és utána pénteken is egy-két ászanát leszámítva szintén végig tudtam tartani.

Most kimaradt a hétfő a munka miatt, kedden pedig nincs óra a felújítás miatt, de szerdán már megyek újra, kíváncsi vagyok, hogy fog menni.

Amúgy hétfőn megint voltam buddhista meditáción és tanításon, tökre bejött ismét, próbálom keresni a kapcsolódási pontokat a jógával, jó lesz ez a két rendszer így együtt.

Második találkozásom a buddhizmussal

2011-08-01T23:57:00.000+02:00

Most, hogy a derekam miatt egyelőre parkolópályán vagyok és nem megyek astangára, illetve nyáron végre felszabadultak a délutánjaim és a szuper légzős jóga is reggelente van (egyszer majd arról is lesz poszt :D), jutott időm és energiám arra, hogy kipróbáljak egy másik helyet, ahol buddhista meditáció van.

Tavaly már jártam egy darabig zazenre ide, de végül elmaradtam, mert nem bírtam a reggeli háromnegyed ötös kelés miatt normálisan koncentrálni, úgy meg nem volt jó, hogy végig az elalvással küzdöttem. Ettől függetlenül még tervezem, hogy újrakezdem, mert bár szinte semmit nem értek, de mégis nagyon jó volt a zazen meditáció. Ez inkább ilyen megérzés, hogy jó lesz ez, csak csinálni kell.

Na és akkor amit ma kipróbáltam, az a Gyémánt Út Buddhista Közösség budapesti meditációs központja. Részben hallottam már róluk, részben pedig kettő percre van a munkahelyemtől, úgyhogy mondhatni sorsszerű volt, hogy előbb-utóbb eljutok ide. Ráadásul az épület sarkában lévő étteremben még ebédelni is szoktunk néha, baromi finom a kaja (mondjuk főleg a vega korszakom előtt jártam ide.)

A buddhizmus mindig is érdekelt, sosem értettem, sosem ismertem meg mélyebben, viszont amikor valamennyire utánaolvastam, azt láttam, hogy elég komplex, ezerféle irányzattal rendelkező hátizé, vallás? rendszer? életfilozófia? lételmélet? pszivhológia? szóval valami.

Bevallom volt némi ellenérzésem ezzel a hellyel kapcsolatban, már korábban is láttam a honlapot. Kicsit féltem a személyi kultusztól, tartottam tőle, hogy ez ennek a Láma Ole Nydhal nevű arcnak az ezo biznisze lesz, homályos szemű rajongókkal. Ez szerintem az én személyiségemnek a része, de ez az egész gurus cucc, a feltétlen és kritika nélküli elfogadása egy alapító atyának vagy korai nagyon okosnak valahogy mindig távol állt tőlem.

De rá kellett, hogy jöjjek (mondjuk ez nem most történt meg, hanem már jóval régebben), hogy azért mert van rossz értelemben vett kritikátlan tekintélytisztelet, az nem feltétlen jelenti azt, hogy azok a személyek, akiket tisztelnek és akiknek tekintélyük van, kivétel nélkül gonoszak lennének és/vagy visszaélnének ezzel. Ez lehet, hogy így leírva gyerekesen hangzik, de bennem volt ilyen érzés mindig is.

Itt a mai előadás során pont az volt szimpatikus, hogy - ha jól értettem, de ha nem, akkor majd később kijavítom magam - nem azért tisztelik és fogadják el azokat, akiken meditálnak és akiket követnek, mert ez így való és így helyes, hanem azért, mert élő példát mutatnak arról az életmódról, amit tanítanak.

A konkrét meditáció egyébként annyira nem volt katartikus, egy ülőpárnán ültünk (voltunk vagy 60-90-en a teremben) és aki vezette felolvasta a szöveget, néha volt egy-két ommmozás közben, meg egy rész, amikor a gyakorlottabb meditálók duruzsolták a mantráikat. Ennek még olyan nagy hatását nem éreztem, persze nem is lenne szabad mondjuk egy astanga óra intenzitásához vagy egy kundalini jóga erejéhez viszonyítani. Én bízom benne, hogy hosszú távon majd be fogom tudni illeszteni az életembe mindkettőt (jóga+buddhizmus).

Ami nagyon tetszett, az az előadás utána. Pont mázlim volt, mert a mai téma a közösségről, és a gyakorló helyről szólt, úgyhogy csomó kérdésre választ kaptam anélkül, hogy önmagában a buddhizmusban a számomra már érthetetlen mélységig elmerültünk volna.

Kifejezetten tetszett az, hogy a közösségnél törekednek tudatosan arra, hogy egy élő, működő, fejlődő, változó közösség legyen. Felvállalják azt, hogy vannak konfliktusok, erre úgy hivatkoztak, hogy csiszolódnak a gyámántok, azt is, hogy vannak generációs különbségek és értéke van ugyanúgy a fiatalok lendületének mint az idősebbek bölcsességének.

Tetszett, hogy fontosnak tartják a kritikus hozzáállást önmagukhoz is, nem engedik elszállni a lovat magukkal, ha valakinek nagyra nőne az egója, akkor visszahúzzák maguk közé, de miközben lerántják a lóról, nem engedik, hogy a földre essen.

Tetszett, hogy azt mondták, akkor működik jól a hely, ha érezni lehet a pozitív légkört, ha a mindennapok során jelen van a jókedv és a humor is. Pont ezért szoktak bulizni is és inni (mert ez egy világi közösség), de a bulinak a célja nem a lerészegedés, hanem a konfliktusok oldása, a bizalom erősítése, vagy ahogy az előadó fogalmazott, egy más szinten történő kommunikáció. Szimpi.

Az is tetszett, hogy nincs hierarchia a közösségben, de demokrácia sincs, a meritokrácia alapján hoznak döntéseket, azaz annak van nagyobb szava, aki többet tesz bele a közösség életébe.

Az pedig kifejezetten nagyon tetszett, hogy ez egy világi közösség, mindenkinek van rendes munkája, családja és élete, nem világtól elvonult szerzetesek és ahogy fogalmazott az előadó, amit az emberek a közösségért tesznek és adnak, azt mind a saját plusz erőforrásaikból teszik. Akinek több ideje van, az az idejéből áldoz (segít takarítani, építeni, stb.), akinek pénze van, az abból. A lényeg az, hogy stabilan állnak a világban és nem egy menekülés hozza ide az embereket.

Fontos szempont, hogy nem térítenek. Mindenki jöhet, de aki jön, annak kell kérdezni és akkor segítenek és válaszolnak, de valószínűleg nem fognak a Blahán hatalmas megafonokkal zenélni.

Az előadás során azt hiszem egyetlen szó sem esett más egyházakról, de az biztos, hogy negatív értelemben, ellenazonulásként biztos, hogy nem lettek megemlítve. Sőt, a buddhizmus más irányzataival kapcsolatban is azt azt attitűdöt éreztem, hogy tényleg nyitottak és elfogadóak arra nézve, hogy az emberek menjenek el, utazzanak sokat, próbáljanak ki más irányzatokat is és mélyüljenek el abban, amelyikkel azonosulni tudnak.
Tehát nem éreztették azt, hogy az ő útjuk a legjobb, a legigazibb, stb. És szerencsére asszem egyetlen egyszer sem hangzott el az érvelésben a "csak".

Azt vallják, hogy a közösség nagyon fontos a gyakorláshoz, sokkal hatékonyabb, mint egyedül nekivágni (de itt sem mondták, hogy csak a közösség az egyedüli út). A közösség tud inspirálni és visszajelzést adni. A közösségben lehet pozitív értelemben vett példaképeket és tekintélyeket találni.

Sokszor úgy hivatkoztak magukra, mint barátságos idealisták közössége. Ez is szimpatikus volt.

És végül, a pudding próbája az evés alapon, ugyebár amiket leírtam azok tűnhetnek mézesmázas beetetésnek vagy rózsaszín ködnek (majd a kritikus gondolkodás és a tapasztalat később ezt úgyis eldönti), de az elmondottak hitelességét szerintem a legjobban azon lehet lemérni, hogy megnézzük, tényleg olyan-e a közösség, mint amilyennek leírják és amilyenre törekednek.

Az első benyomások alapján abszolút pozitív a bennem kialakult kép azokról, akik ott voltak. Többnyire (de nem csak) fiatal, de mindenképpen jó arcnak tűnő emberek benyomását keltették.

Még egy csomó minden elhangzott, de most csak ennyire emlékszem és ezeket is gyorsan írtam le, nehogy elfelejtsem.

És most szundi, holnap AKP jóga és ha minden jól megy, talán szerdától újra astanga.

Heti visszatekintés

2011-06-26T22:13:00.000+02:00

Ilyen is már rég volt, de megfogadtam, hogy akár mi van, megírom, legalább ennyit, ha már minden más blogolás teljesen háttérbe szorul.

Hétfőn korai kelés, költözött az iroda, ezért hamarabb kellett bemenni, emiatt ugrott az astanga, viszont direkt úgy terveztem, hogy este el tudjak menni vezetett órára, ami amúgy is már rég volt. Jól is esett nagyon, az elején csodálkoztam a feszes tempón, gondoltam ha így haladunk akkor bő egy óra alatt végezni is fogunk, aztán mégiscsak eltelt az idő valahogy.

Kedden reggel kipróbáltam Ági javaslatára az Anamé jógaiskola "AKP" nevű légzős óráját (a honlap minősége fordítottan arányos az óra színvonalával, senki ne ijedjen meg), röviden nagyon jó volt, hosszabban majd valamikor leírom, ha lesz időm. Utána munka, utána pedig este Agni jóga, ez utóbbit sikerült minden héten legalább egyszer gyakorolnom, mióta újrakezdtem az áprilisi kihagyás után, ennek nagyon örülök.

Szerdán reggel astanga, aztán munka.

Csütörtökön reggel csoportom volt, ráadásul utolsó alkalom, ami mindig nehezebb és korábban is kezdtünk, szóval 6:30-tól 9:00-ig csoportok, utána munka. Este párom tartott csopit, úgyhogy egyedül vigyáztam a gyerekekre, az is felér egy másodállással :-)

Pénteken reggel astanga, utána munka, este pedig csoport és interjú.

Frankón kifacsarodtam a hét végére, gyakorlatilag minden nap 5 környékén keltem, csütörtökön 4:40-kor, de az biztos, hogy mozgalmasan telt az idő.

Iszonyú könnyű-e jógával fogyni?

2011-06-04T15:36:00.000+02:00

Megjelent egy cikk az általam nem igazán sokra becsült Divany.hu-n (ami az én szememben az ott megjelent cikkek alapján az Index habkönnyű de sekélyes mélybulvár életmód magazinja): "A jógában nincs csúcs, mindig van hová fejlődni" és ez a mondata megragadta a figyelmemet:

"Akinek nem egyértelmű, annak leírjuk, jógával iszonyú könnyű fogyni, csak oda kell tennie magát az embernek"

Na erre bekommenteltem Facebookon, hogy ennek a mondatnak én vagyok az élő cáfolata, mire Gauranga nekem szegezte a kérdést, hogy vajon én odatettem-e magam eléggé.

Ezen elgondolkoztam, de szerintem igen, legalábbis azon a szinten biztos, ami már bőven túlmutat azon, amit a hétköznapi olvasó "iszonyú könnyűnek" gondol.

Nekem pont ez volt a bajom a cikkel, hamis illúziókat ültet az esetleges laikus érdeklődőkbe, akik majd elkezdenek astangázni vagy egyéb formában jógázni, várják az iszonyú könnyű fogyást és ha nem sikerül nekik, akkor csalódottan fogják abbahagyni a jógázást.

Ezért gondolom, hogy az ilyen könnyelmű ígéret többet árt, mint használ. Sajnos a Díványra ez jellemző, emlékszem régen az egyik "riporterük" kezdett ész nélküli léböjt kúrába és írt erről egy cikksorozatot. Amikor leírta, hogy milyen nehéz így dolgozni, hiába kommentelték sokan, hogy abszolút nem úgy kellene végezni a kúrát, nem lenne szabad dolgozni mellette, semmi hatása nem volt, a cikkek folytatódtak, baromi rossz mintát adva ezzel a laikus olvasóknak.

Az idézett jógás cikkből is sorozat lesz, kíváncsian várom a folytatást.

Visszarázódás folyamatban

2011-05-26T16:04:00.000+02:00

Csütörtök van, a hét eleje jól lement, hétfőn újrakezdés astangával, kedden egy tanulságos agni, szerdán egy gyorsított astanga, ma pihenek, holnap astanga.

Természetesen izomláz ezerrel, nem is ez a baj, agni sokkal rosszabbul ment, mint számítottam volna, az álló, előrehajlító ászanáknál a derekam annyira fájt, hogy négy-öt légzésnél tovább egyiket sem bírtam tartani. Ezt már megfigyeltem korábban is, amikor formában vagyok, akkor sem bírom végig őket, valószínűleg a féllábas pózoknál már elfárad a derekam, mert astangán ezekkel az ászanákkal nincs bajom, mondjuk ott csak öt légzésig kell tartani.

Szóval ezeket nagyon nem bírtam, de ennek ellenére a szokásos módon jól esett. Párom végre befejezte a keddenkénti tanfolyamot, így remélem havonta 2-3 alkalommal el fogok tudni jutni agnira is.

Jövő héten már fullosan szeretném a h-k-sz-p reggeli astangát és az egy bónusz agnit, valamint valamikor elkezdem újra az elliptikus trénert, hogy olvadjon is valami a hasamból.

Plusz lehet, hogy elmegyek spinningre.

Re: jóga

2011-05-23T19:00:00.024+02:00

Mióta jógázom (2008) ez volt a leghosszabb kihagyásom. Több dolog jött össze, szerencsére nem sérülés, inkább egy betegség de abban, hogy ez kialakulhatott szerintem az is közrejátszott, hogy eléggé zsúfolttá vált az életem a munka miatt, szóval jól esett kicsit visszavenni és pihenni és reggel nem 5-kor kelni, hanem aludni hétig...

Most viszont teljesen jól vagyok, kezdődhet újra a gyakorlás, ma reggel voltam astangán, holnap délután végre el tudok jutni remélhetőleg agnira, szerdán megint astanga, aztán pihenő, pénteken meglátom, hogy leszek, csak szép fokozatosan tervezem a visszatérést.

Az egy dolog, hogy többet ettem és kevesebbet mozogtam az elmúlt hetekben, tehát felszedtem pár kilót, de hogy még az izmom is elsorvadt emellett, na az meglepett. Legalábbis a hídnál teljesen megdöbbentem, hogy mennyire nem bírom kinyomni magam, pedig régen ez simán ment, mármint a kéz, a lábbal kellett mindig szenvedni. Nyilván visszafejlődtem, plusz a gyengébb izomnak nagyobb tömeget is kellett mozgatnia, szóval nem jó ez így, majd erre is gyúrni kell.

A többi viszonylag jól ment, a biztonság kedvéért vittem magammal nyomtatott ászanasorrendet, de csak ritkán volt rá szükségem, ahogy elkezdtem a gyakorlást a napüdvözletek utánra már sikerült belelendülnöm és úgy éreztem, mintha csak egy hete lettem volna utoljára.... pont annyira, hogy a janusirsászanás részekre már a gondolataim is kezdtek elkalandozni, az a könnyű rész, úgyhogy tényleg visszaérkeztem.

Jó volt látni a többieket is és az új arcokat (már amennyit persze szemüveg nélkül látok) de a legjobb az egész napos kellemes fáradtság és enyhe izomláz, amit a gyakorlás után éreztem.

No jóga & home jóga

2011-04-19T18:54:00.000+02:00

Hát ilyen sem volt még, megkezdtem a harmadik jógamentes hetet. Amíg el nem múlik a lábamról a rajta keletkezett frányaság, addig nem fogok közösségbe menni jógázni, viszont már nem fáj, úgyhogy pár napja toltam egy kör elliptikus trénert, ami nagyon jól esett, úgyhogy ideje előkészíteni a szőnyeget és elkezdeni az otthoni gyakorlást.

Tulajdonképpen jógás korszakom hajnalán jógázgattam itthon, de ez nagyon régen volt, astangát még sosem próbáltam. Mivel áprilisban szinte biztos, hogy nem fogok eljutni atmába órára, ezért valamit mégiscsak csinálni kell, úgyhogy megpróbálkozom az itthoni gyakorlással.

A legnehezebb a felkelés lesz, az utóbbi hetekben eléggé hozzászoktam a fél hat helyetti fél nyolcas keléshez, és ha nem kell elindulni otthonról, akkor nehezebb a felkelés. Persze mindez csak elhatározás kérdése, meg minden, úgyhogy a héten megkezdem a visszazökkenést.

Párom tanfolyama, amire keddenként jár, három hét múlva véget ér, így végre-valahára lesz időm bejutni a délutáni agnira is, tisztitásilag nagyon jól fog jönni, érzem.

Aztán majd visszatornázom magam a reggeli 4 alkalmas gyakorláshoz, és talán még zazenre is eljutok valamikor.

Na, most ezek mennek.

Egyszer fent, máskor úgy középtájt

2011-04-02T02:11:00.000+02:00

A mult het jol sikerult a heti negy gyakorlassal, aztan most hetfon elaludtam, kedden visszaaludtam, szerdan sikerult eljutnom orara, csutortokon nem is akartam menni, penteken pedig szinten visszafekudtem pihenni.

A faradtsag a legnagyobb mumus most nekem, egyre nehezebben veszem ra magam az indulasra reggelente, ez most ilyen, ennyit birok.

Ami nagyon hianyzik, az az agni-joga, talan nyar elejen sikerul eljutnom, vagy valami csoda folytan hetvegen raveszem magam. Bar terveztem, h vasarnap is pl elmegyek gyakorolnin reggel astangara, de ha eddig nem tudtam ravenni magam, akkor nem alltatom magam azzal, hogy majd holnaptol menni fog.

Es most megyek aludni, holnap reggel vegre kialszom magam, talan eletem egyik legfarasztobb hete van mogottem

Kihagyva bár, de törve nem

2011-03-11T18:30:00.009+01:00

Megint úgy hozta az élet, hogy ki kellett hagyjak egy teljes hetet, hétfőn elfoglaltság miatt, keddtől-péntekig pedig betegség miatt. Jövő héten hétfőn és kedden szabi, akkor itthon leszek, szerdán pedig itthon kell, hogy legyek, tehát legkorábban pénteken fogok tudni menni Astangára. Ez van. Majd utána bepótolom.

Black Mat péntek

2011-02-18T22:40:00.001+01:00

Ági jóvoltából kipróbálhattam ma reggel egy ilyen übergizda Manduka Black Mat-ot.

Az elején kicsit furcsa volt, de már a bés napüdvözleteknél lehetett érezni a stabilitást, aztán az oldalrahajlítóknál abszolút, a prászárita pádottanászana C-nél, amikor István combjába kell támaszkodni, mikozben tolja előre a kezünket már életet mentett, aztán az ülőknél megint furcsa volt elsőre, kicsit éreztem is vinyászáknál a kezem, viszont csomót rásegített a vinyászákra, szerintem idén most ment a legjobban, már majdnemmegvolt az átlendülés, utána pedig a hídnál abszolút mintha földbe gyökerezett volna a lábam, iszonyú jól tapad, alig bírtam összehajtogatni a végén...

Úgyhogy már ki is néztem a helyét a polcon az enyémnek, meg gondolkodom, milyen sormintát hímezzek bele, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a fekete matracokat. Az oviban tulipán volt a jelem, de lehet, hogy most felnőtt fejjel iPhone-ra változtatom :-)

Szerdai gyakorlás - helyett alvás

2011-02-16T22:48:00.000+01:00

Gyanús volt reggel, hogy nem csörög az az óra. 7 óra 04-kor pedig rájöttem, hogy hoppá, most megy a vandá gurunám, innen már csak max. teleportálni tudnék. Ez most lehet, hogy a tudattalanom visszavágása volt, aki tegnap elfelejtette beállítani az ébresztőórát, vagy tényleg csak benéztem. Ha bűnbakot akarnék keresni, akkor az Apple a hibás, mert a hülye telefonon elcseszték az ismétlődő ébresztést, emiatt naponta estelente mindig "fel kell húzni", azaz kézzel beállítani a másnapi ébresztést, ami mondjuk annyiból nem volt baj, hogy általában más időpontokban szoktam felkelni, de ez most betett, úgyhogy hétfőre, keddre, szerdára és péntekre beállítottam egy stabil 5:25-ös keltetést, mert közben Apple kiadta a frissítést a telefonra, amivel már működik.

Tegnap írtam, hogy amúgy is turbójóga lett volna, mert reggel jelenésem van cégnél, persze az is csúszott, szóval simán nem lett volna semmi, ha elmegyek jógázi és a szokásos időben érek be, de ezen akkor már szintén mosolyogtam.

Aztán jó elcseszett napom volt, kb. este tízre értem haza, hősiesen ellenálltam annak, hogy csináljak magamnak 6 sajtos melegszenyát, holnap nincs jóga, de lehet, hogy reggel ráveszem magam egy elliptikus trénerezésre. Még jó, hogy év elején megfogadtam a heti nemtudom hány alkalmat, ehhez képest idén csak egyszer voltam.

Na mindegy, a múlton már nem lehet változtatni, előre vidáman a péntek felé.

Mai gyakorlás - kedd

2011-02-15T19:34:00.000+01:00

A tegnapi jóga pozitív utóhatása, meg a blogírás hatására, meg még mittudomén miért, de már tegnap este sokkal szilárdabb elhatározással (és kellő időben) feküdtem le aludni, így ma reggel sikerült felkelnem és különösebb küzdelem nélkül elindulnom. Viszonylag hamar odaértem a Batthyány térre, ahol általában a 6:45-ös hévvel szoktam menni (jó esetben elérem a 38-ast is), de mivel a keddi órák úgyis tíz perc csúszással szoktak kezdődni, illetve egy baromi izgalmas üldözéses jelenetnél voltam a könyvben amit olvastam és nem akartam, hogy a lefelé néző kutyák közben is azon gondolkozzam, hogy akkor most elkapja vagy nem kapja el a gyilkost, szóval még hagytam egy ráadás HÉV-et elmenni, így volt plusz tíz percem olvasni.

A gyakorlás jól esett, a vége felé a vinyászáknál a jobb csuklómat kezdtem érezni, a maricsik megint valami távoli ködbe vésznek és megállapítottam, hogy olyan nagymértékű fejlődést nem mutatok ez ügyben, lehet, hogy öt év múlva is ugyanitt fogok tartani? Mondjuk ha igen, azt sem bánom, mert így is nagyon jól esik.

Jó volt látni a többieket, a stabil közösséget és az új arcokat, asszem a reggeli órák kezdik elérni az ideális létszámot (10 fő), itt még éppenhogy nincs zsúfoltság érzésem.

Holnap ismét megyek, de reggel 9-re van pontosan jelenésem a munkahelyen (kb. ekkor szoktam a zuhany alatt felfrissülni a hideg-meleg vizes váltózuhanyoktól), szóval vagy kihagyok pár ászanát (hehe, mumusok előnyben), vagy beturbózom a légzésem. Majd meglátjuk.

De egyelőre megy, én is mentem és ennek örülök.

Folyt. köv.

2011-02-14T21:53:00.000+01:00

Az én idei mumusom már látom, hogy a fáradtság lesz. Azt veszem észre, hogy reggelente iszonyú nagy csatákat kell vívjak magammal, hogy fel tudjak kelni. Ha már sikerül kiparancsolni magam az ágyból, akkor már sínen vagyok, ha pedig a lakásból is elindulok, onnan már visz a lendület és az óra utáni felfrissülés élmény abszolút priceless, de ennek ellenére múlt héten minden nap elbuktam. Vagyis a végére már nem stresszeltem magam, kicsit kiélveztem a kényelmes emberek életét, és belegondoltam, milyen jó dolga is van annak, aki 9-re jár dolgozni és 5-kor indul haza...Persze-persze, én választottam ezt az életmódot, meg minden, de néha kell pihenni.

Szóval ez volt múlt héten, most viszont újra gyakorlás, és a kihagyás ellenére meglepően jól ment, tittibászanában már akár századmásodpercekre mérhető ideig is meg tudtam tartani magam, István demonstratíve lenyomott baddhakónászanában, aztán a híd előtti rávezetőnél megkérdezte - finom utalásféleképpen - hogy most valójában pihenek, vagy ez már a gyakorlat :-)

Mára ennyi, most gyerekfürdetés, fektetés, jó esetben egy adag családi Dr. Who megnézés, majd alvás.

A kommentháborúról - negatív visszajelzés adása

2011-01-30T11:18:00.000+01:00

Az előzmények: volt néhány durva beszólás Gaurangának a saját ("Légy hű önmagadhoz") és Astangini blogján ("A jó jógatanár"). Az eset tanulságos, ámbár az internet világában nem szokatlan, hogy a kommentelők minősíthetetlen stílusban esnek egymásnak. Tech blogokon például mindennaposak az Android vs. iPhone csatározások ("flamewar"), a politikai blogokról pedig ne is beszéljünk.

Nade egy jógablogon?

Nekem sem a kritikával, sem a konfliktussal nincs bajom. Az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam Christian Gansch: Szólótól a szimfóniáig. Amit a vállalatok a zenekaroktól tanulhatnak című műve. A karmester-szerző azt fejtegeti a könyvben, hogy egyáltalán nem baj az, ha konfliktus van az emberek között, sőt, inkább legyen kimondva az, ha például két ember egyszerűen nem tud egymással dolgozni, mert akkor ehhez lehet alakítani a közösséget, ahelyett, hogy mindenki magába fojtaná a konfliktust és névtelen aknamunkával próbálná megoldani.

Nekem még a névtelen kommenteléssel sincs bajom, elfogadom, ha valaki nem akarja vállalni a nevét, én is preferálom ezt az Asszem alteregómat (már úgy a szívemhez nőtt, mint a második személyiségem :-)).

Amivel bajom van, az a negatív kritika nagy nyilvánosság előtt történő adása. Az egyik legfontosabb dolog, amit a munkahelyemen tréningfejlesztőként legelőször megtanultam, az az, hogy negatív visszajelzést sose adjunk csoport előtt. Ilyenkor még a jószándékú, kritikus visszajelzés is bántónak, megszégyenítőnek, nevetségessé tevőnek hathat, akár a kritizált, akár a többiek szemében. Nagyfokú emberi érettség, önismeret és összeszokott csoport kell ahhoz, hogy mindenki helyén tudja kezelni a nyilvános kritikát.

Azért sem szerencsés mások előtt kritizálni valakit, mert így nehéz tisztán látni a kritizáló szándékát. Lehet, hogy tényleg segíteni akart, de az is lehet, hogy pontosan a megalázás volt a célja. És a kritizált személy is nagyon könnyen lesöpörheti az amúgy jogos kritikát azzal, hogy a másik fél motivációjával magyarázza azt, nem pedig a tartalmával. Illevet elkezd védekezni, hogy fenntartsa a magáról kialakított képet a közönség előtt (ami egy teljesen természetes és elvárható emberi reakció).

Van két nagyon egyszerű módszer annak kiderítésére, hogy eldöntsük, a kritikánk a célja a kritizált fejlesztése vagy büntetése.

Az egyik egy apró önvizsgálat. Ha úgy érezzük, hogy négyszemközt is hajlandóak lennénk elmondani, amit gondolunk, anélkül, hogy közönségünk lenne, akkor valószínűleg tisztábbak a motivációink, de ha úgy érezzük, hogy mindenkép fontos az, hogy mások is hallják, amint jól kiosztunk valakit, akkor az egyértelmű, hogy nem fejlesztő szándékkal történt.

A másik pedig az, ha kritikánkat nem negatív visszajelzésnek, hanem fejlesztendőnek hívjuk. Na ezt is konkrétan a munkahelyemről hozom, ez az, amit a jógás közösség átvehetne a tréningek világából. A tréningeken sokszor van szerepgyakorlat, ahol a résztvevők visszajelzést adnak egymásnak, és mint minden visszajelzésénél, a résztvevők itt is adnak pozitív és negatív visszajelzést (kizárólag a gyakorlatban mutatott viselkedésről persze, nem pedig a személyiségről). Viszont az a norma, hogy a negatív visszajelzést nem negatívnak hívjuk, hanem fejlesztendőnek. Ezzel az apró mentális trükkel el lehet érni azt, hogy a résztvevők már a kritika megfogalmazásánál is arra törekedjenek, hogy mi által lehetne jobb az, aki a kritikát kapja.

Na ez az, amit szerintem nagyon sok helyen át lehetne venni. Nem csak a jógásblogok kommentjeiben, hanem mondjuk a politikában is (jó, tudom, ez már a bilibelógó kéz esete).

Mert a kritika jó, a konfliktus jó, ez viszi előre a dolgokat. De csak akkor, ha tiszták a mögöttes szándékok.

A januári átok folytatódik...

2011-01-19T19:12:00.000+01:00

Kedden reggel astangán felborultam kézenállásból. István még meg is dicsért, milyen szép esés volt és én is csak kicsit éreztem a hátam, mert nem sikerült jól begörbíteni magam esés közben. Úgyhogy utána rögtön visszamentem és megcsináltam rendesen az ászanát, majd óra végén nagy lelkesen feliratkoztam az esti agnira, biztos-ami-biztos alapon.

Sajnos már a munkahelyen elkezdtem érezni a hátam, ahová estem és délutánra már annyira fájt, hogy többen kérdezték, mi történt a lábammal, mert nagyon sántítok. Úgy tapasztaltam, hogy ha jobb lábra helyezem a testsúlyt, akkor fáj és ez jelenik meg a járásnál is, úgyhogy vérző szívvel bár, de lemondtam az agnit (nehogy az én foglalásom miatt maradjon le valaki szerencsésebb ember az esti jóságról).

Ma reggelre elég sokat javultam, de szerintem éjszaka a fájdalom miatt nem tudtam normálisan forogni az ágyban, úgyhogy a változatosság kedvéért a nyakamat húztam meg. Megint nem tudok oldalra fordulni, csak amolyan terminátorosan. Remélem ez is hamar jött-hamar megy, mert maximum a pénteki órát szeretném kihagyni emiatt, de jövő héttől már ismét teljes gőzzel akarom nyomni.

És milyen ironikus, pont ezen az órán gondolkoztam azon, hogy hülyeség belemennem az olyanféle önsajnálatokba, hogy milyen szar, hogy ilyen béna, rugalmatlan, gyenge és kvázi ügyetlen testtel lettem megáldva, mert hány olyan ember van, aki tökéletesen boldog lenne azokkal az adottságokkal is, amikkel én rendelkezem. És tessék, délutánra már én is visszasírom a délelőtti magamat, amikor még minden rendben volt velem és tudtam gyakorolni.

Na majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, akkor felolvasom nekik ezt a blogbejegyzést tanmeseként. Imádni fogják :-)

Kockahas :-)

2011-01-12T20:43:00.001+01:00

Jó kis reklám.

Fáradtság vs. jóga

2011-01-12T18:42:00.000+01:00

Úgy látszik az év kezdete mindig nehéz. Emlékszem a tavalyi év is úgy indult, hogy mindig mindenféle közbejött, eltelt pár hét, mire visszaállt a rendes kerékvágás. Idén sincs sajnos másképp, az elmúlt hét a munkahelyen eléggé sűrű volt, és bár a szünetben úgy éreztem, hogy jól kipihentem magam és sikerült feltöltődnöm, azért péntek reggel szerintem életem legdurvább csatáját vívtam magammal reggel, hogy fel tudjak kelni. Akkor nyertem, de ma reggel már alulmaradtam. Egyszerűen éreztem, hogy most nem fogok elindulni. Legalább tíz percig gondolkoztam ezen, aztán visszamentem aludni. Ez van, nem bírtam.

Tegnap reggel még jól ment az astanga, éreztem, hogy kezdek visszalendülni és lelkesen mentem délután is agnira, amire sajnos nem jutottam be, akkora tömeg volt. Így utólag belegondolva talán jobb is, mert elég erős izomlázat éreztem tegnap, lehet, hogy túl sok lett volna a két jóga egy nap a szünet után. Azért akartam kicsit belehúzni, mert tudom, hogy a hét további napjain nem lesz rá lehetőségem. Ehhez képest kifejezetten sajnáltam a mai napot, de ez már így alakult, nem tudok vele mit kezdeni.

Holnaptól pedig céges ügyben elutazok egészen vasárnap kora estig. Gondolkoztam rajta, hogy viszek matracot, de a realitás az, hogy nem igazán lesz rá időm, napközben munka, este meg készülés a következő napra.

Hát most ezek mennek.

Duplanap: astanga + agni és pihenő

2011-01-05T19:45:00.000+01:00

Tegnap belehúztam a felzárkózásba, reggel astanga, ami már egy fokkal jobban ment, mint hétfőn, de még mindig messze nem az igaz. Ez után kelleme izomlázam volt meg egy ultrabrutál nehéz nap a melóban ami után megváltásként vártam az esti agnit Pannival, még akkor is ha full teltház volt. Még jó, hogy Zsófi, a legújabb jógafüggő, akit beszerveztem az Atmába el tudta intézni, hogy legyen helyem. Örök hála innen is :-)

Az agni tök jól indult amíg el nem értünk az előrehajló gyakorlatokig, itt úgy elkezdett fájni a derekam, hogy két-három légzésnél tovább nem is bírtam tartani az ászanákat. Máskor is szoktam érezni, hogy a 21 légzéses pársvottanászana nehezebb a hátamnak, mint astangán az öt légzéses, hátra tett kezű változat, na de ez itt ultra brutál volt. Szerencsére nem erőltettem magam, ami nem megy majd belejövök alapon, de azért az ott eléggé szenvedős rész volt. Az óra többi rész már felüdülésnek tűnt ehhez képet, még a sáska és rávezető társai is. Relaxáció szintén nagyon jól esett és egy ilyen duplajógás nap után is tökre feltöltődve mentem haza.

Aztán ma reggel bár felkeltem időben, olyan erős izomlázat éreztem, hogy azt mondtam, inkább kihagyom a mai órát (ehhez a döntéshez még az is hozzájárult, hogy ismét baromi sok meló van odabent, amiért jobb is, hogy korábban be tudtam menni), mert nem akarok abba a hibába esni, hogy a karácsonyi másfél hét kihagyás után túlhajtom magam az elején. Szép fokozatosan.

Most itthon egyedül vigyázok a gyerekekre, de ha párom hazajött, lehet, hogy lemegyek mégy 1 órát elliptikus trénerezni, máskülönben sosem fog lemenni az a pocak.

Holnap reggelre terveztem otthoni gyakorlást, de nem tudtam megcsinálni a szobát, illetve megint meló van, úgyhogy este fogok lemenni, de valószínűleg megint csak lépegetek. Pénteken viszont rendes óra.

A jövő hétre sajnos befigyelt egy csütörtöktől vasárnap estig tartó céges utazás, de remélem ez csak a pénteki órát befolyásolja, valamint azt is, hogy tudok egy nyugis termet találni és gyakorolhatok. Azt nem merném megkockáztatni, hogy a szabadban, mint a nyáron...

Most ezek mennek. Ja, és tegnap reggel szemjógáztam egy rövidet, meg ma is a munkahelyen, úgyhogy kezdem azt is beépíteni a terveknek megfelelően.

Apa kezdődik....

2011-01-03T19:33:00.000+01:00

..az idei jógaévad, azaz megvolt a reggeli első mysore astanga. Hát mit mondjak, eléggé ramatyul ment, főleg az erőnléti része, a híd maximum enyhe felüljáró lett, de még az se, azért a karácsonyi kihagyás, de főképp a felszedett plusz pár kiló éreztette a hatását.. Node semmi baj, én döntöttem úgy, hogy pihenek másfél hetet plusz én zabáltam karácsonyian, úgyhogy én is fogom ledolgozni. Óra után viszont nagyon jó volt megérezni azt a tipikus astanga utáni kellemes izomfáradtságot, ami egész nap kitartott, emlékeztetve, hogy mégiscsak megérte a reggeli szenvedés.

A szemjógára még nem vettem rá magam, reggel a készülődés vitte el az időt, a munkahelyen a munka vitte el az időt, most meg itthon ülök és blogot írok, de egyelőre egyedül vigyázok a gyerekekre, majd később, ha lemegyek az elliptikus trénerhez, akkor előtte és utána nyomok egy pár kört.

2011 heti terv

2011-01-02T14:49:00.001+01:00

Önmagam motiválásaképp beírtam a Jógás korszakaimba ezt a tervet (merjünk nagyot álmodni alapon):

(tervezet) 2011. január -

hétfő reggel mysore astanga Gaurangával és/vagy este vezetett astanga Gaurangával és/vagy 1 óra elliptikus tréner
kedden reggel mysore astanga Istvánnal és/vagy este agni Pannival és/vagy 1 óra elliptikus tréner
szerda reggel mysore astanga Istvánnal és este 1 óra elliptikus tréner
csütörtök reggel pihenés vagy otthoni astanga gyakorlás vagy 1 óra elliptikus tréner és/vagy este 1 óra elliptikus tréner
pénteken reggel mysore astanga Istvánnal és este 1 óra elliptikus tréner
szombat pihenőnap
vasárnap pihenőnap vagy reggel astanga gyakorlás Gaurangával és/vagy agni Istvánnal és/vagy este 1 óra elliptikus tréner

szemjóga: napi 2x10 perc, ebből az egyik a munkahelyen, kora délután vagy hazaindulás előtt, amikorra már elég sokat számítógépeztem.

jógairodalom olvasása: heti 2 óra, összefüggően, nem 5 perces részletekben, vagy esténként vagy délben, mikor alszanak a gyerekek és tudok koncentrálni.

Hó végén updatelem, hogy ebből mi valósult meg és ha akadályokba ütköztem, akkor azok mik voltak és hogyan fogom tudni leküzdeni őket.

Évértékelő 2010, tervek 2011

2010-12-31T13:30:00.000+01:00

Az a jó az ünnepekben, hogy megszakítja a hétköznapok szürke sorát és segít tudatosítani azokat a dolgokat, amiket amúgy nem veszünk észre, mert éppen elhaladunk mellettük. Az év vége különösen jó erre, pont ideális alkalom kicsit megállni és visszatekinteni az elmúlt évre, valamint megírni a fogadalmainkat a következő évre. Ez az újévi fogadalom dolog amúgy szerintem remek önismereti tükör, hűen tükrözi a vágyainkat, hogy miben szeretnénk változni. Az emberek (én is) ritkábban fogad meg olyasmit, hogy "jövőre is mindent ugyanúgy csinálok, mint idén", úgyhogy kivételként erősítve a szabályt, máris megfogadom magamnak, hogy jövőre is jógázni fogok. Mondjuk ez persze eléggé magától értetődő dolog, de akkor is, csak a rend kedvéért.

A 2010-es év elég jól sikerült szerintem, teljesen megszilárdult a reggeli astanga gyakorlás rendszere, bár volt néhány változás a jógás korszakaimban. Abbahagytam a sima hatha jógát a Mandalában, helyette elkezdtem zazenezni, de azt is abbahagytam, nem bírtam reggel a fáradtságot. Mindkettőt sajnáltam és egyik sem végleges, ha újra tudom szervezni az időmet vagy megtalálom rá az energiát, akkor biztos, hogy folytatni fogom, maximum nem rendszeresen (bár a zazennek a rendszeresség az egyik lényege).

Az astanga lett a fő irányvonalam, természetesen csak az első sorozat, de nekem az is bőven elég. Néha beiktatok egy-egy agnit, de csak ad-hoc jelleggel. Szerintem fejlődök, nem látványosan, néha kisebb visszaesésekkel, de azért alakul, legalábbis saját határaimhoz képest, amiket óvatosan feszegetek. Szerencsére komolyabb sérülésem nem volt, nyár végén kezdődött egy megmagyarázhatatlan bal térd fájás, egy hosszabb kihagyás után (remélem a téli szünet után ilyen nem lesz, most tudatosan fogok figyelni rá).

Amiben igazán fejlődni szeretnék 2011-ben, az az egészségesebb táplálkozás (húsmentes, kevesebb pizza és rántott sajt), és a hasam körül kb. 32 éve meglévő úszógumi leolvasztása. Azt látom, hogy önmagában az astanga ehhez nem elég, változtatni kell az evési szokásokon, illetve heti pár alkalommal lemegyek az elliptikus trénerrel kardiózni. Ezekhez nagy reményt fűzök, mert nem csak esztétikai okokból, de pl. a csavargatós ászanáknál, de már az oldalrahajlítós álló gyakorlatoknál is érzem a pocakom, felteszem, ha az nem lenne ott, akkor jobban menne.

Megpróbálom újra elkezdeni a szemjógát, pár napig csináltam, de utána elvitt a fáradtság, illetve kicsit nagyobb hangsúlyt fektetek az elméletre, legalább az 1% legyen meg. Lassan egy hete vagyok itthon szabadságon és most kezdem azt érezni, hogy kezd újra feltámadni bennem a megértés iránti kíváncsiság. Ez régen mindig is bennem volt, bár az elején nyilván az újdonság varázsa is táplálta a dolgot, de az utóbbi hónapok úgy lefárasztottak a munkahelyen és otthon, hogy a blogírás mellett a fejben történő jógázás is elhanyagolódott. Ha lesz rá lehetőségem, akkor csinálom, ha viszont nem, akkor nem fogom magam emészteni miatta, ha most nem megy, akkor majd a nyugodt nyugdíjas éveimben bepótolom, meg addigra úgyis érettebb leszek a megértéshez.

A heti 6 astanga gyakorlás még elég távoli cél, inkább egyszer-egyszer fogom kipróbálni, hogy milyen, egyelőre elég tartanom a heti 4+1-et, úgy tervezem.

Jövőre szeretnék kipróbálni új jógahelyeket is, főleg tradicionális, nyugis, elmélkedős, befelé figyelős, meditatív hatha jógát, amilyen a legelső helyen is volt. Talán egyszer egy pránajáma órára is eljutok.

Hét közben esténként folytatjuk párommal a relaxációs autogén tréning csoportok vezetését, de ha minden a terv szerint halad, akkor egy-két napot ki fogunk adni másnak, így az ott felszabaduló délutánokat fogom tudni felhasználni az agnira és az egyéb dolgokra.

Az otthoni gyakorlást is felveszem a terveim közé, aminek persze az a feltétele, hogy kialakítsam a megfelelő környezetet, de ha az megvan, akkor sokkal könnyebben fogom tudni tartani a heti 4 vagy 5 astanga gyakorlást, mert akkor este is tudnék gyakorolni, vagy reggel nem kéne olyan korán kelni. Hétköznap nekem semmi bajom az 5-kor keléssel, de hétvégén erre nem tudom rávenni magam. Viszont ha 8-10 környékén kászálódok csak le jógázni, még az is jobb a semminél és akkor az utazással sem megy el sok idő. Ráadásul még olyan kis melegítő radiátorszerűségünk is van, mint az atmában, szóval egy kis szobát egész jól fel fogok tudni fűteni.

Hát ezek a tervek 2011-re. Ma még szilveszter, pihenés, holnap a mai nap kipihenése és a tervek szerint vasárnaptól pedig indul az új évad!

OMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM

Karácsonyi pihenés

2010-12-26T10:52:00.000+01:00

Mivel úgyis 20-a környékén járt le a bérletem, ezért úgy döntöttem, kiveszek két hét jógaszabit. Önmagával a jógázással semmi bajom, viszont a reggeli kelésbe, utazásba, meg úgy egyébként az egész éves munkába már nagyon belefáradtam. Még dec. 23-án is 3 meeting volt betervezve munkahelyen, szerencsére a Skype behalása miatt ebből kettő elmaradt, de akkor is, sok volt ez. Most fel akarok töltődni.

Én alapvetően otthonülős típus vagyok, aki imád mindenféle kalandokat átélni úgy, hogy a meleg fotelben ülök betakarózva és mindenféle izgalmas könyveket olvasok :-) Számomra az a legjobb feltöltődés, ha tudok három-öt olyan összefüggő napot csinálni, amikor nem teszem ki a lábam a lakásból és otthon sem csinálok semmi különöset. Na most ez a haditerv. Legalább lesz időm megírni a januári blogbejegyzéseket, mert január első hetében már kezdődik a turbó hajtás ismét.

Addig marad a pihi. Ha nagyon rámjön a jógázhatnék, van otthon szőnyeg, sőt még kötél is, úgyhogy semmi sem gátol meg, hogy lenyomjak néha egy-egy első sorozatot, illetve az elliptikus tréneren is lehet taposni, az is nagyon meditatív tud lenni (jó kis ambient zenére).

Aztán lehet, hogy bevállalok évindítónak egy vasárnapi ashtanga-agni-csípőnyitó kombót, hogy jól induljon az év :-)

Vegahétből vegaév

2010-12-17T20:44:00.000+01:00

Tavaly novemberben írtam azt a posztot, amikor eldöntöttem, hogy kipróbálom egy hétig a húsmentes létezést. Aztán úgymaradtam, gyakorlatilag azóta nem ettem húst, tisztán ideológiai okokból, egyszerűen azért, mert az ízélmény nem jogosít fel az állatoknak okozott szenvedésre. Persze ez olyan dolog, amit könnyű mondani, nehezebb betartani, ehhez viszont iszonyú nagy segítséget nyújt nekem a Vegafutár nevű kajaszolgáltató, ahonnan szinte az első hét óta folyamatosan rendelem az ebédet a munkahelyemre. Jó áron iszonyú finoman főznek. Ha ők nem lettek volna, akkor szerintem egy hét után megunom a rántott sajt-rántott gomba és saláták kombót.

Így viszont tökre változatosan tudok finom dolgokat enni. És azt vettem észre, hogy nem akkora nagy kihívás lemondani a húsevésről, mint ahogy azt gondoltam volna korábban. A legnagyobb kísértés a nyári céges csapatépítésen történő grillezés volt, ott csorgott a nyálam rendesen, illetve amikor először hoztak a munkahelyi ebédlőbe a kollégák jó kis McDonald's kajákat, amiket korábban imádtam. De még ezeknek is könnyű volt ellenállni, végülis eldöntöttem, hogy nem eszem húst, úgyhogy ennyi, nem kell túlspilázni.

Nem tudom, meddig fog tartani. Nem tervezem megváltoztatni, de sok embert ismerek, akik pár év vega életmód után visszatértek a húsevéshez. Szóval benne van a pakliban, de most inkább azt mondom, hogy remélem így maradok.

Amikor nincs időm eljutni jógázni, akkor pont a vegetarianizmus volt számomra a "lánc", vagy az összekötő kapocs a hétköznapi élet és a jóga között. Ha épp nem gyakorlok, de nem eszem húst, az emlékeztet a jógára, ami miatt nem eszem húst és máris jobban érzem magam.

Tök érdekes ez az egész, tényleg nehéz megmagyarázni, hogy néhány "testgyakorlat" hogyan tud ilyen erős és tartós viselkedésváltoztatást elérni. Ezért hiszek abban, hogy a jógát nagyon jól fel lehet majd használni a pszichoterápiában. Aminek ilyen ereje van a szokások megváltoztatására, az nagyon jó gyógyító módszer lehet.

Szóval így lett a vegahétből vegaév, aztán majd meglátjuk, hogy a vegaévből lesz-e vegaélet :-)

Pilates blog, új kedvenc

2010-12-09T10:42:00.001+01:00

Végre valami értékes dolog is kikerül az Index címlapra, én is ott találtam rá erre a Pilates blogra: http://pilates.blog.hu/, nagyon jó posztok, jó stílus, mindenképp érdemes olvasni.

Ashtangán még úgy tűnik nem volt a szerző, csak BodyArt-on és azt unta, úgyhogy kíváncsi vagyok az első Gauranga-Szöszkeboszi kommentharcra :-)

Megritkulva bár, de törve nem

2010-11-28T20:30:00.000+01:00

A jóga megy (többnyire), a blogolás viszont háttérbe szorult, nem csak a jógával kapcsolatban, hanem az összes blogom parkolópályán van, esténként már annyira elfáradok, hogy inkább alszom, vagy twitterezek, a blogolás valahogy elmarad. Pedig téma van bőven, amúgy is épp egy nehezebb időszakomban vagyok, de majd szépen újra felveszem a fonalat.

Az biztos, hogy a zazent most abbahagytam, ősz óta nem voltam, a csütörtöki nap így hivatalosan pihenőnap lett, nem áltatom magam azzal, hogy kifogásokat keressek, fáradt vagyok és kész.

Decemberben már jobban fel fognak szabadulni a délutánjaim, így lehet, hogy egy-két alkalommal el tudok jutni a délutáni, vezetett astangákra is, illetve ami nagyon hiányzik és mindig nagyon bejön, azok az agnik, szóval ezek is menni fognak.

Aztán a többi dolog majd alakul, ahogy alakul, szépen átszervezem magam és meglátjuk, hogyan és merre tovább.

Kihagyás & szemjóga

2010-10-13T18:49:00.001+02:00

Reggel éreztem, hogy nincs minden rendben velem, rossz közérzet, émelygés, úgyhogy a visszaalvás mellett döntöttem. Munkában egész nap kóvályogtam, hol jobban, hol rosszabbul érezve magam.

A holnapi zazent - mint lassan 4 hete folyamatosan - tuti kihagyom, remélem péntekre rendbe jövök.

Múlt héten kaptam Istvántól egy könyvet kölcsön, amiben tök jó szemjóga gyakorlatok vannak. Ezt nagy lelkesen el is kezdtem, aztán persze ezen a héten egyszer sem tudtam gyakorolni, reggel még fáradt, este már fáradt vagyok hozzá, pedig csak pár perc lenne az egész.

Próba bejegyzés e-mailen beküldve.

2010-10-13T16:54:00.001+02:00

OMMMMMMMMMMMMMMMMMMM.

Mikroblog

2010-10-12T23:12:00.000+02:00

Az utóbbi hetek pörgése annyira lefárasztott, hogy mire odajutnék, hogy blogoljak, inkább bealszom, úgyhogy ideiglenesen áttérek a twitteres mikroblog formátumra (140 karakter).

Ma is voltam astangán.
Ma is jó volt.

Még mindig térd, de legalább a vinyászák javulnak

2010-09-15T21:46:00.000+02:00

Kezdek visszarázódni, a múlt hét lement fullosra, megcsináltam a tervet, ami jó érzéssel tölt el, és ennek a hétnek is mondhatjuk túl vagyok a nehezén, megvolt a három egymást követő astanga. Keddre elvileg beterveztem magamnak egy agnit, de reggel elfelejtettem dupla cuccot vinni, úgyhogy hagytam is, nem akarom túlerőltetni magam.

A bal térdemet leszámítva a többi testrészem már ismét olajozottabb, kezdem érezni a rutin kellemes megszokottságát. Viszont ezzel a térd dologgal nem tudom mit kezdjek. Fáj, de csak akkor, ha féllótuszba húzom. Nyilván nem fogom erőltetni, hanem türelmesen várok, amíg elmúlik, de azért jó lenne itt is valami fejlődést látni.

Maricsiászanákban is javulgatok, a nagy reménysugaram a maricsiászana B bal oldalra fordulva, itt már spontán össze tudom érinteni a kezem, jobbra fordulva mind az A-ban mind a B-ben csak tanári segítséggel, a C-ről és a D-t helyettesítő ardha matsyandaszanáról egyelőre még nem is álmodozom. Bár nem kéne, de mindig irigylem azokat, akiknek látszólag ez olyan könnyen megy (úgy kábé kvázi a reggeli társaságból mindenkit :-).

Viszont talán sikerül fejlődnöm vinyászákban, persze még nem megy az előreugrás keresztezett lábbal, de már majdnem, vagyis törökülésből kb. két-három felemelkedéssel tudom magam hátrapréselni, aztán f.n.k. majd l.n.k., utána pedig jön az előreugrás, ahol bár átlendülni nem tudok, de megpróbálom ismételten felnyomni magam, így két részletből úgy-ahogy alakul.

István mutatott egy tök jó gyakorlatot a híd előtt, fal elé kell feküdni hason, majd nyújtott karokkal felnyúlni a falra, miközben a többi testrészt megpróbálom ellazítani. Tök jól nyitja a vállaimat, és bár csak nyújtásnak tűnik, nekem valamiért fizikailag is fárasztó. Viszont utána jobban megy a híd.

Kezdem visszanyerni a fejenállásnál is az egyensúlyom, ma is rájöttem, hogy a súlypontom nem a talpamban, hanem a csípőm környékén van, szóval ha az a rész billen át, akkor jön a bukfenc, arra kell figyelni.

Egy dolog viszont egyre jobban hiányzik, erre hétfőn jöttem rá. A legelső jógahely, ahol hathát tanultam és ahol órán az ászanák után azok lelki hatásait is "tanultuk", legalábbis a tanár mondta, hogy mire hat az ászana, és függetlenül attól, hogy hiszek-e a csakrák meg egyéb dolgok fizikia létezésében, nagyon jó volt hallani azokat a pozitív szuggesztiókat, illetve jó volt az is, hogy nem olyan pörgős volt az óra, mint astangán, hanem szép komótosan, egy-egy ászanát percekig ki lehetett tartani. Na ez hiányzik.

Most megpróbálok korán lefeküdni, mert holnap reggel zazen van, viszont ellentétben az astangával, ahová lehet álmosan is menni, mert kb. a napüdvözletek végére úgyis felébredek, zazenen szar, ha az egész gyakorlás arról szól, hogy kétségbeesetten küzdök az elalvással.

Úgyhogy mára ennyi.

rozsdAstanga

2010-09-06T21:22:00.001+02:00

Back to school, megvolt a reggeli astanga, sajnos olyan volt, mint amilyenre számítottam, sőt, még olyanabb. A bal térdem tökre fájt, de csak a féllótuszos ászanáknál. Namost mindenhol azt olvasom, hogy nem szabad erőltetni, úgyhogy vigyázok rá, de akkor is rossz érzés a visszafejlődés, tudatosan kell türelmesebbnek lenni magamhoz. A többi ászana is úgy-ahogy mendegélt, Gaurangának meg kellett küzdenie a maricsiászanákkal, de végül volt olyan, amikor sikerült összeérinteni a kezem, sőt még meg is tartani pár légzésig.

A durva izomláz szerencsére elmaradt, viszont a kellemes átmozgatottság érzés megvolt, bár napközben még kicsit ropogtak az ízületeim meg éreztem a térdem. Ámbár lehet, hogy ez még a Szerbbe' összeszedett vírus egy maradványtünete plusz és/vagy az időjárásé. Vagy nekem mindegy, bármié legyen, csak múljon el jövő hétre.

Fejenállásból eldőltem. Na ilyen is régen volt, sőt, még a nehezített szerbiai hegyoldali lankás dőlt terepen történő fejenállás is ment, ahol nehezítette az egészet a gyönyörű kilátás, ami még fejjel lefelé is szép volt. Itt meg a nyugis, biztonságos teremben fogtam magam és előredőltem. Oh well. Ez már csak egy ilyen nap volt. Utána felmentem még egyszer, az már ment és utána még egyszer, hogy legalább ennyi sikerélményem legyen.

A relaxáció viszont jó mély volt és nagyon koncentrált, aminek örültem, sokszor előfordul, hogy csapongóbbak a gondolataim közben, semmint azt ideálisnak tartanám. És mivel a végére egészségesnek nyilvánítottam magam teljesen, ezért beiktattam egy hidegvizes zuhanyt is, ami jól esett, bár a víz nem volt hideg, csak langyos.

A biztonság kedvéért a bal térdem kapott egy nagy adag Inno Rheuma Forte-t, lélekben rákészültem a csípésre, de aztán már a villamosig eljutva megfeledkeztem róla, lehet, hogy elment a krémből az erő? Asszem már bő egy éve, hogy vettem, lehet, hogy ideje lenne elhasználni és venni egy újat. Azért az jó jel, hogy eddig nagy szükségem nem volt rá.

Holnapra beterveztem egy astangát reggel és egy agnit délután, de az utóbbit családi okok miatt nem fogom tudni teljesíteni, ami azért lehet, hogy jobb is, inkább legyen fokozatos a visszatérés.

És most: alvás!

Holnap kezdés

2010-09-05T10:02:00.000+02:00

Vegyes érzésekkel állok a holnapi nap, illetve hét elé. Egyfelől végre, ha minden jól megy, újra elkezdődik a rendszeres gyakorlás és visszazökken az életem az általam annyira kedvelt nyugis egyformaságba. Másfelől kicsit tartok tőle, hogy fog menni. Tegnap a gyerekekkel játszva leültem sima törökülésbe, és ugyanúgy éreztem a bal térdem, hogy feszül. Ezt nem értem, most volt egy csomó ideje pihenni, de előtte sem történt vele semmi sérülés, nem húztam meg, nem fájt, egyszerűen csak olyan, mintha berozsdásodtam volna. Remélem jövő héten minden rendben lesz vele és péntekre már visszaáll a régibe, sőt, talán folytatni is fogja a fejlődést a féllótusz felé.

A másik, hogy múlt héten Szerbiában a cég kollektíven lebetegedett, vagy a légkondiban volt valami, vagy a kajában, vagy az időjárás változásban (35 fokról 11 fokra hűlt a levegő egy nap alatt), vagy a stresszben, de az biztos, hogy végig ilyen allergiás-prenáthás-levert és rossz közérzetem volt. Ehhez még bejátszott az itteni depis időjárás (amit egyébként máskor szeretek, jól jelzi a nyár elmúltát), plusz a sok meló, plusz az, hogy ismét becsúszott egy pénteki utazás és egy szombati munka, szóval még tegnap este is buzgón ittam a Coldrex-et, és most bízom benne, hogy jól el fog múlni.

A harmadik, hogy azért könnyebbek a reggelek akkor, ha elég háromnegyed nyolckor kelni, a reggeli öt, fél hat helyett.

De és viszont mindezeket egyensúlyozza, hogy hiányzik maga a gyakorlás és legfőképpen az az egész nap megmaradó kellemes fáradtság és átmozgatottság érzés a testben. Várom az első pár nap után megjelenő kellemes izomlázat, és ha már ismét beállt a gyakorlás a normálisra, akkor az általános fáradtságot. Bízom benne, hogy a jógák kimossák belőlem ennek a bújkáló betegségnek az utolsó nyomait is, és ismét feltöltenek energiával.

Csütörtökön pedig már egész jól leszek ahhoz, hogy három nap astanga (és talán egy keddi agni?) után afféle jutalomként ismét elmenjek zazenre, ami után jó levezetés lesz a pénteki astanga. Szombaton megint dolgozhatok, de az már egészen más lesz egy átjógázott hét után.

És akkor a mai utolsó nap még: pihenés.

Jóga és nyaralás

2010-08-29T21:00:00.029+02:00

Úgy jött ki a lépés, hogy augusztusban elmentünk nyaralni családdal egy hétre, és utána bejött egy négynapos munkahelyi utazás Szerbiába. Mindkét helyre lelkesen vittem a jógamatracom, mondván itt a remek alkalom, hogy ennyi mysore óra után önállóan is gyakoroljak. Lehetőleg minden reggel, 5:30-7:30-ig.

Muhaha.

De meg tudom magyarázni :-).

Balcsin családdal voltam, szóval mire a gyerekek végre elaludtak már én is aludtam és mire felkeltem, már a gyerekek közül is fent volt valamelyik, úgyhogy esélyesm sem volt arra, hogy nyugiban jógázzak. Ennek ellenére gondoltam egyszer azért kimegyek és megcsinálom legalább a napüdvözleteket. Le is raktam a szőnyeget és elkezdtem csinálni, dacára annak a nehezítésnek, hogy mindkét gyerek ezt felhívásnak vette játékra, bírkózásra, lefelé néző kutya alatti alagútátmászásra, szóval nehezítésképp ott csüngtek a nyakamon. Ennek ellenére annyira belelendültem, hogy az álló gyakorlatok végéig megcsináltam az ászanákat, több kevesebb sikerrel. Koncentrálni persze nehéz volt, meg a háziak is odajöttek közben beszélgetni, hogy ez ugye jóga, és milyen érdekes, meg satöbbi.
Aztán lehűlt az idő én meg kezdtem fáradni a nyaralásban, úgyhogy a többi napokon már nem jógáztam.

Utána egy hét otthon, eljutottam egy agnira, ami nagyon jó volt és egy astangára, ami szintén, bár István is kérdezte, hogy mikor astangáztam utoljára, látván a berozsdásodott baddhakónászanát. Sajnos úgy tűnik én olyan testet birtokolok, amely karbantartás nélkül pillanatok alatt visszafejlődik a default rugalmatlan állapotába. Ami engem zavart, az a bal térdem. Bár nem fájt, de az összes féllótuszos tartásban nagyon éreztem, hogy feszül, ezért nem is erőltettem. Csütörtökön többek között emiatt a zazent is kihagytam, nem akartam megkockáztatni a 2x45 perces ülést. Meg fáradt is voltam, meg készülnöm is kellett nagyon az útra.

Szerbiában kicsit más volt a helyzet. Ez céges program, tehát munkának számít, tehát itt is eldöntöttem, hogy rendesen kelek ötkor és megyek jógázni reggel és így indítom a napot. Első este körbe is sétáltam és találtam egy nagyon szép helyet, kilátással a hegyekre, szóval eldöntöttem, hogy itt fogok jógázni. Este kifejezetten tartózkodtam az ilyenkor obligát céges berúgásoktól, bár az igaz, hogy a kaja isteni volt, ezért fullra ettem magam, úgyhogy öt helyett negyed nyolckor keltem. Sebaj, szőnyeg fel, uzsgyi ki. Rájöttem, hogy ez volt életem első outdoor astangája.

A szőnyeget leterítve az első furcsaság a talaj lejtése és egyenetlensége volt, valamint a belógó növényzet, és a kíváncsi szúnyogok és bogarak, de ezeket hamar megszoktam. A napüdvözletek során nagyon jó érzés volt plafon helyett az égen átfutó felhőket nézni, illetve úgy általában gyönyörködni a tájban. Itt is éreztem a bal térdemet, meg azért engem zavart, hogy kint jógázom, hátha jön valaki, aminek nem örültem volna. Szépen megcsináltam az állókat, viszont az ülőknél a janusirsászanáknál már sietni kezdtem, mert vészesen fogyott az időm, és még utána zuhanyozni, reggelizni is kellett, aztán kezdődtek a programok. Úgyhogy gyorsan egy gyertya, egy fejenállás, és relax. A friss levegő annyira jót tett, hogy már alig vártam a másnapot, amikor megfogadtam, hogy demosttényleg felkelek ötkor, hogy legyen rendesen időm.

Sajnos másnap ötkor esett. Nem lennék őszinte magamhoz, ha lelkem mélyén a jó meleg ágyban azért nem örültem volna ennek kicsit. Gondoltam visszaalszom még egy órát, hátha hatkor jobb lesz az idő. Nem lett. Hétkor sem. Nyolckor sem. Így a második nap kimaradt.

Harmadik nap már nemcsak az eső esett, hanem nekem is sikerült egy bivalyerős frontfejfájást összeszednem, úgyhogy meg sem kíséreltem a jógát, ráadásul hazaérkezésem után rögtön egy elalvással indítottam, aztán bejöttek az extra melók, így az igazi visszatérés a rendszeres jógázáshoz szeptember második hetével indul.

De akkor aztán igazán :-)

Minden reggel astanga?

2010-08-22T21:21:00.000+02:00

Hú, bréking news van, lehet, hogy szeptembertől minden reggel lesz mysore astanga az Atmában, ami igencsak jó lenne, csak ez két kérdést vet fel: a munkahelyemen mennyire tolerálják, hogy reggelente fél-háromnegyed órával később érek be, és csak heti egy napon tudom lecsúsztatni, mert az összes többi estén szeptember végétől csoportom lesz vagy nekem vagy a páromnak, illetve akkor mi lesz a heti egy zazenemmel? Ez utóbbiból mondjuk szombaton is van, de azért ismerem magam annyira, hogy a szombati fél ötös kelést lehet, hogy nehezen tudnám bevállalni. Mondjuk délután is vannak zazenek hétköznap, viszont ld. első pont, akkor meg én nem érek rá.

Az élet nehéz és bonyolult kérdései ezek. Na, majd meglátjuk, hogy fog alakulni.

Szamádhi itt és most vagy ott és akkor?

2010-08-07T12:26:00.000+02:00

A szamádhi vagy megvilágosodás vagy szatori vagy zen vagy csitta vritti nirodha vagy akárhogy nevezzük vajon hosszú évek, sőt életek munkájának lehet csak az eredménye, vagy bárki, bármikor elérheti pillanatokra és a jóga, a zazen, vagy az egyéb meditációs formák és gyakorlatok azért kellenek, hogy ezt az állapotot fent lehessen tartani?

Én mindkettőt elképzelhetőnek tartom. A blognak is azért válaszotttam az "úton a szamádhi felé" mottót, mert azt valami távoli, még meg nem tapasztalt, eksztatikus önismereti pillanatnak képzelem el, tehát nem hinném, hogy még megtapasztaltam. Másfelől meg, akárha csak pár másodpercre is, de amikor sikerül fenntartani a tudat koncentrációját, akár zazenben, akár valamelyik (még ha nem is tökéletesen kivitelezett) ászanában, akkor szerintem az felérhet afféle miniszamádhival.

A nyugati pszichológiában ezt legjobban Csíkszentmihályi Mihály "flow" élmény fogalma írja le és ilyent szinte biztos, hogy mindenki tapasztalt. Ez az itt és most, egy feladatban történő tökéletes feloldódás állapota, amikor a szubjektív időérzékelés megváltozik, az egoisztikus gondolatok megszűnnek, nem gondolunk arra, hogy a cselekvést mi végezzük, csak végezzük.

Pont ezért a flow élményt csak annak elmúltával lehet felismerni, hiszen amíg benne vagyunk, addig nem törődünk vele, hogy benne vagyunk, csak élvezzük a szitut.

A szamádhi és a flow között az lehet a különbség, hogy a flow-t általában tevékenység közben éljük át. Ámbár Csíkszentmihályi sem vitatja, hogy nyugvó állapotban is lehet flow élmény, de ez spontán módon, tehát nem tudatosan erre törekedve ritka jelenség.

Ezért nehezebb számomra (jelenleg, remélem) flow-ként átélni az elme lecsendesítésére irányuló törekvéseket és átélni a szamádhit.

Azt azért nagyon remélem, hogy a leendő szamádhiaim mértéke nincs összefüggésben az ászanák kivitelezésének minőségével. Mondjuk ha így lenne, akkor a 9 éves cirkuszi akrobaták lennének a legnagyobb jógik a világon, szóval ez biztos nincs így.

Ez azért fontos, hogy ne essek abba a hibába, hogy azt higgyem, ha majd jobban mennek az ászanák, akkor mélyebb lesz az elmélyülés is. Vagyis nyilván igen, de ez amiatt, hogy a test csak a folyamatos gyakorlás eredményeképpen tud fejlődni, viszont ha folyamatosan gyakorlok (és jól gyakorlok és nem csak a testtel gyakorlok) akkor nyilván a lélek is fejlődik, tehát az ászanák minőségének javulása erősíti, de nem önmagában okozza a meditációban történő elmélyülés javulását is.

Kizökkenés

2010-08-04T22:01:00.000+02:00

Pár hete kommenteztem be Kata blogjába az elkeseredett bejegyzéséhez, hogy megértem milyen az, amikor az ember nem tud eljutni órára, pedig szeretne és kivételesen nem kifogásokat gyárt (és nem főállású jógaoktató és facebook-függő ;-).

Na most nálam is pont ilyen szitu van, de mivel már korábban (pl. idén év elején) átéltem hasonlókat, nem olyan vészes, megnyugtat a tudat, hogy az ilyen átmeneti kizökkenések után is előbb-utóbb vissza fog állni a rendes kerékvágás.

Emlékszem hét elején még azt számolgattam, hogy augusztusra megéri-e a korlátlan bérletet megvennem, vagy hogy is lesz. Hát ez mára eldőlt, ha minden jól megy, akkor pénteken végre eljutok astangára szintentartás végett, az egy alkalom. Jövő héten kicsit belehúzok, megpróbálom tartani a napi 1-et, persze attól függ, hogy hogyan alakulnak a munkahelyi hirtelen minden irányból beeső überfontossürgős feladatok. Tehát ez öt alkalom.

Utána végre (le sem merem írni :D) szabadásgon leszek egy hétig a balcsin, viszem magammal a szőnyeget, remélem az időjárás is kellően meleg lesz ahhoz, hogy meglegyen legalább a mysore feeling.

Az azt követő héten megint munka és valamelyik nap utazunk kiküldetésbe Szerbbe, tehát akkor is ugrott a jóga, következő hét kedd-szerda környékén vissza, az pedig már szeptember és a 10 alkalmas bérleten még így is lesz 5 napom.

Azt érzem még, hogy az, hogy ennyire bírom a munkahelyi pörgést szerintem nagymértékben annak a tartaléknak köszönhető, amit a jógából (meg utóbbi időben a zenből, legalábbis a tudatból, hogy arra is rátaláltam) merítek. És ez nem csak fizikai tartalék, hanem mentális is.

Emiatt pedig sokkal könnyebb átvészelni ezt a jógamentes időszakot, anélkül, hogy durván jelentkeznének a jógaelvonási tünetek.

Jógapárbaj

2010-08-02T08:39:00.000+02:00

Egy aranyos kis videó arról, hogy ... bár szerintem elég egyértelmű, hogy miről :-)

Sótlan astanga

2010-07-30T10:04:00.000+02:00

A pénteki gyakorlás bő első fele elég rosszul ment. Nem is a fizikai részével volt gond, az olyan átlagos, hanem a koncentráció esett szét. Az álló gyakorlatok során végig bejöttek és ott is maradtak a külvilág gondolatai, munka, otthon, filmek, könyv, minden, csak nem a feladatra koncentrálás. Ráadásul néha azon kaptam magam, hogy el is időzgetek ezeknél, miközben komótosan és automatikusan csinálgatom az ászanákat. És azt is vártam, hogy ez mikor fog elmúlni és mikor indul be az igazi hatás. Na és ekkor jutott eszembe, hogy ez az egész gyakorlás így olyan, mint a kaja só nélkül. Eszi-eszi az ember, de valahogy nem az igazi. Nem jönnek ki az ízek.

Nekem a reggeli gyakorlás eleje most pont ilyen volt. Ezért is különbözik a sport a jógától. Ha az ászanázás csak gimnasztika lenne, akkor baromi hamar meg lehetne unni, pláne, hogy mindig ugyanazok a gyakorlatok mennek. Koncentráció és odafigyelés nélkül semmit nem ér az egész. Vagyis ér, de nem olyan jó.

Már tegnap óta érzem, hogy fáradok fejben. Reggel kétszer is majdnem lefordultam a párnáról zazen közben, ilyen sem volt még, hogy belealszom, úgy látszik kezdem azt is megszokni. Utána egész nap full koncentrációval munka (12 "paradicsom" egy nap, nekem ez személyes rekord, hogy ez mit jelent, azt majd leírom egyszer részletesebben :-), este gyerekfelvigyázás második műszak, szóval jó lesz már ez a hétvége.

És most munka.

Vipassana meditáció

2010-07-27T21:59:00.001+02:00

Na, ezt is felírtam a listámra: Vipassana meditáció. Mindenképpen ki akarom egyszer próbálni a 10 napos verziót, bár a következő pár évben nem hinném, hogy lesz rá lehetőségem, pedig milyen jó lenne, tíz napig meditálni és csak meditálni, telefon, újságok, internet és beszélgetés nélkül...

Ebben a blogban írt róla tök jókat a szerző, kilenc okot felsorolva, amiért neki bejött, ebből én majdnem mind a kilenccel tökre azonosulni tudtam:

1. A módszer közvetlenül Buddha tanításain alapul. Akár igaz, akár nem, pont beleillik az amúgy is meglévő buddhizmus iránti érdeklődésembe

2. Nincs túlbonyolítva ("There is no fluff" az eredeti), az első három nap csak a légzésre koncentrálnak. Ami önmagában tök könnyű (ezt is tanultuk zazenen), még egy hároméves gyerek is meg tudja csinálni. Nade napi tíz órán keresztül?

3. Csak a meditáció és az alapvető testi szükségletek kielégítése a megengedett. Szóval nincs net, nincs blog, nincs értelmetlen csevegés, csivitelés, csak a lényeg. Lájkolom.

4. Férfiak és nők külön meditálnak. Elvileg ugyebár ennek amúgy sem kéne akadálynak lennie, de ha az ember nincs fából és nem vak, akkor egy formás ellenkező nemű könnyen elvonhatja a figyelmet. Jobb így.

5. Az étel tűrhető, de nem finom. Reggeli van meditáció után és ebéd. Valószínűleg valami egyszerű, hogy még az étel íze és változatossága se vonja el a figyelmet a gyakorlástól.

6. Kb. három nap után kezd az elme lenyugodni. Na ez az, amit nagyon ki akarok próbálni. Nekem még 45 perc zazenben ülés is sok, nemhogy három nap, ami csak a harmada a teljes meditációnak.

7. Minden nap végén van videótanítás a fő mestertől. Ez annyiból jó, hogy tuti mindenki mindig ugyanazt kapja. Ha jó a mester, akkor hasznos, ha nem, akkor annyit nem árthat. De ahogy így olvasok a rendszerről, annyira rossz nem lehet.

8. Ingyenes. Vagyis a végén persze lehet adományokat felajánlani, ha úgy éreztünk, kaptunk valamit a módszertől.

9. Van utókövetés.Ha jól vettem ki a blogger szavait, akkor arra nézve is kapnak tanácsokat, hogy hogyan tudják a meditációt otthon is gyakorolni, a kevésbé ideális körülmények között. Nálunk most például a kisebbik gyerek sírókúrán van, mert nem akar elaludni, a nagyobbik pedig üvölt, mert nem akar elaludni.

Szóval ez nagyon szimpi. Ráadásul nálunk is van ilyen Magyarországon, itt is van a link: Vipassana Hungary, a következő tíz napos szeánsz augusztus 4-től 15-ig tart. Hát sajna én erre most esélytelen, hogy eljussak, de az biztos, hogy öt éven belül egyszer tuti végigcsinálom a tíz napot.

Hetiterv

2010-07-25T21:28:00.000+02:00

Ha minden jól alakul, jövő héten nem lesz semmi extra dolog munkában, úgyhogy fogom tudni tartani a szokásos ütemtervet. Ma már elkezdtem a rágyúrást a holnapi maricsiászanákra, semmi pizza (egész hétvégén nem volt, még jó, hogy a klíma minden pénzünket elvitte, most nem szórjuk kajarendelésre), semmi kaja, szóval minden adott, hogy holnap menjen, és jobb kézzel is minimálisan össze tudjam érinteni a kezeim A-ban, valamint jobb láb alatt fordulva végre életemben először magamtól ujjbegyérintés a D helyettesítő maciendraászanában.

Egyébként mióta ráparáztam erre a pocak dologra, azóta (vagy ezért?) csomó előrehajó ászana alatt érzem a hasam, amint gyűrődik és úgy vélem ez (is) akadályozhat az ászana helyes végrehajtásában.

Még egy visszatérő elem, hogy ismét levettem a múla bandhás könyvet a polcról, hogy erősítsem a tudatosítást. Az lenne a legjobb, ha óra előtt lenne 10-15 perc bandházni. Bár a könyv is azt írja, hogy inkább a pránajáma elé iktassuk be az ászanák után, de sajnos óra végén tuti nem lenne rá időm, meg akkor már nagyon nehéz az elmét visszaterelni a napi munkahelyi dolgokról az órára. Szóval inkább előtte gyakorlok, és ebben az a jó, hogy már a metrón is el lehet kezdeni a gyakorlást, senki nem látja, hogy miket csinálok az alhasi izmokkal :-)

Arra próbálok majd megint koncentárlni, hogy az ászanák közötti vinyászák után, amikor megérkeztem, akkor mielőtt elkezdeném a következő ászanát, egy másodpercre futtassam végig a fejemben a szokásos checklistet (légzés, bandha ((tekintet, bár hivatalosan még nem tudom, hová kellene nézni az egyes ászanáknál, asszem ez még ráér)), majd jöhet az ászana.

Általában ez menni is szokott a napüdvözletek végéig. Utána már az ászanák felépítésére és fenntartására koncentrálok.

Hétfőn 108 napüdvözlet lesz, sajnos megint nem tudok elmenni, én fogok vigyázni a gyerekekre, majd itthon napüdvözlünk, Barni (a nagyobbik, most három éves) imádja, a lefelé néző kutya alatt tud alagutast játszani, csaturangában pedig nehezítésképp rámászik a hátamra rodeózni.

Vettem egy zazenes könyvet, ami sajnos elég nagy csalódás, olyan tök összevissza az egész, kb. annyira átgondolt és felépített, mint ez a bejegyzés, szerencsére a neten találtam tök jó és gondolatébresztő cikkeket, bár ha jól veszem ki, még mindig az a trükk az egészben, hogy nem az intellektussal kell megérteni, hanem csinálni kell, ami eléggé hasonlít a jógára, szóval majd valahogy össze fogom integrálni a hármat (jóga, zen, pszichológia) valami Wilber-féle integrálterápiába és akkor mindenki boldog lesz, akit kezelek jógával, pszichológiával vagy zennel.

Na elábrándoztam, most megyek dolgozni.

Csukló javul, hát javul, astanga javul

2010-07-20T19:36:00.000+02:00

Asszem a címben mindent elmondtam :-)

Csukló, hát, agni, astanga.

2010-07-19T22:03:00.000+02:00

Előbbi kettő fáj, utóbbi kettőn voltam. Szóval szombaton abszolút betartva az önmagamnak tett ígéretemet, elmentem a deles agnira, ami nagyon jó óra volt. Sajnos most kevés időm van agnira, így minden alkalommal, amikor eljutok órára, rájövök, hogy tökre hiányzik és hogy többet kéne járni :-)

Utána a hőségtől majd meghaltam, furcsa is volt, hogy kint az utcán melegebb van, mint bent a jógateremben. Jól megérdemelt pizza és pihi.

Ma astangán voltam de már reggel éreztem, hogy tökre fáj a csuklóm. Nem tudom miért pont most jött rá a fájhatnék, szombaton agnin egyáltalán nem éreztem, hogy megerőltettem volna. Megint a bal csukló, szóval óvatosan kezdtem a napüdvözleteket és most először az is benne volt a pakliban, hogyha nem javul, akkor nem fogom tudni végigcsinálni. Az óra előtt a ráhangolódáskor egyszerűen nem tudtam ráterhelni a testsúlyom, a visszahajlításkor annyira fájt.
Aztán a napüdvözletek végére bemelegedett és nem is volt vele semmi baj, a bhujapidászanát óvatosan csináltam, a tittibet meg se próbáltam és a végén is kihagytam az utolsó utplutih vagy miaszösz nevűt, inkább pihi.

Mindehhez még a hátamat is kicsit elkezdtem érezni a szokásos helyen, pont a kézenállás előtt, megint meghúzhattam kicsit hátrabukfencben. Nyeee.

Na mindegy, ha nem esek szét holnapig, akkor megyek órára és tolom.

Pihenés, futás.

2010-07-13T21:31:00.000+02:00

Hétfő-kedd kimaradt, pedig mindkét napra délutáni jógát terveztem (azt valahogy sejtettem már hétfőn hajnali egykor az éjszakai buszra várva, hogy nem fogok tudni/akarni felkelni reggel jógázni), aztán családi körülmények (gyerekfelfigyázás :D) úgy hozta, hogy nem tudtam eljönni egyik esti órára sem. Szal ezért úgy döntöttem, most ez volt a pihi.

Deviszontámbár mindkét nap elmentem futni párommal és le is toltam két kört. Asszem ez kb. két kilométer lehetett, szóval nem egy nagy táv. De még így is frankón érzem a combomat elől, úgy látszik az astanga inkább a hátsó részt veszi igénybe. Azért kicsit bíztam benne, hogy így ennyi asti után már olyan ironman lettem, hogy egy kis futás meg sem kottyan, de a lábamban lévő alakuló izomláz azt mutatja, hogy még nem.

Tök jó volt futni, megpróbálom ezt rendszeresíteni. Az egyik legjobb jógás könyv szerzője (dr. Vigh Béla, A jóga és az idegrendszer című műve, mindenkinek ajánlom) írja, hogy az ő kedvence is a "jóga futás", ami nem más, mint hogy futás közben is befelé figyel az ember, tudatosan lélegez, csak az orron be és ki, és figyeli a test történéseit. Nagyon meditatív. Mondjuk ez a táv még nem alkalmas arra, hogy annyi endorfin termelődjön, ami kiváltja azt a kellemes besztóndult hatást, ami hosszabb távú futás során megjelenik, de a befelé figyeléssel nagyon jó kis meditatív-kontemplatív tudatállapot érhető el.

Ja, és fogytam másfél kilót (abból a plusz egyből, ami még felsuttyant, szóval most hetven vagyok).

Holnaptól back to normal, sőt, szombatra lebizniszeltem otthon egy kimenőt Agnira, aminek nagyon örülök, mert már tök rég voltam.

Maricsiászanák státusz update

2010-07-09T19:15:00.000+02:00

Van változás végre, pozitív irányba. Maricsiászana A-ban az első, jobb kezes kulcsolás még nem megy, bár már az ujjaim összeérnek, de csak az ujjhegyek. Egyszerűen nem tudom sem a láb felett átkulcsolt jobb kezet, sem a hátul csavart bal kezet közelebb vinni. Visznont ha tanár összehúzza őket, akkor együtt tudom tartani anélkül, hogy leszakadnának az ujjaim. Ilyenkor el lehet kezdeni dolgozni az ellentétes vállon meg az előrehajláson. Ja, és a beigazítás után próbálom kifújni a feszültséget és még jobban ellazítani magam, ez egyébként mindig jól jön, mert ha nagyon erőlködök egy csavaráson, akkor néha pont az erőlködés keltette feszültség is gátlássá válik.

Ugyanez bal kézzel már sokkal jobban megy, ott segítség nélkül is össze tudom fogni az ujjaimat, igaz, hogy még erősen kapaszkodnom kell magamba. De ez legalább újra sikerül. Ez az asszimetria az összes maricsin végighúzódik.
B-ben jobbkezet megint csak tanári segítséggel tudom összeérinteni, pedig nekem valahogy a B könnyebbnek tűnik, mint az A, persze nem féllótuszban csinálom, csak sima törökülésben van a behajlított láb. Itt azzal próbálok trükközni, hogy a jobb kéz jobb láb átkulcsolása után kicsit felemelkedek a földről és így előredőlve jobban ki tudom préselni a levegőt és a bal kezemet is hátrébb tudom csavarni. Így egy picit még meg is tudom fogni az első ujjperceket, de ha visszaülök a földre, rögtön szétcsúsznak.
És ekkor jön a kedvencem, a maricsi B bal, mert ez végre megy, sokkal jobban mint a többi. Amikor ezt csinálom, akkor nem is értem, hogyan nem mehetett az előző, hiszen ugyanaz a mozdulat, de itt valahogy természetes, hogy összeér a két kéz, még erőlködni sem kell annyit. El lehet kezdeni a koncentrálást az előrehajlásra.

Na és eztán jön a C és D, amelyeket egyelőre parkolópályára helyeztem, mondván kis lépésekben haladva először az A-ra és a B-re koncentrálok. Itt nemhogy én nem tudom összeérinteni a kezem egyik irányba sem, de még Gaurangának vagy Istvánnak is komoly erőt kell kifejtenie, hogy valamennyire össze tudjon csomagolni. Régebben ez könnyebben és jobban ment, sőt a kézkulcsolás után jól meg is tudtam tartani magam. Ez most valamiért elmúlt, de majd vissza fog jönni. Eddig a rekordom a jobbra hátrafordulásnál volt, amikor rendesen át tudtam rakni a bal kezemet a jobb lábam alatt és már-már majdnem, kötél nélkül is összeértek az ujjhegyeim. De az régen volt, most valahogy nem akarom beerőltetni a csuklómat a térdhajlat alá.

És most hétvége! :-)

De jó lesz holnap pihenni

2010-07-07T20:18:00.000+02:00

Huhh, három egymást követő astangás nap fárasztóbb, mint gondoltam volna. Most ismét azt a kellemes izomfáradtságot érzem, amit az elején, szóval a testem jelzi, hogy oké, akkor most ezen a szinten is időzzünk el egy darabig, mielőtt tovább növelném az adagot. Reggel István kérdezte is, hogy fáj-e valamim, mert kenegettem a lábam Richtofittal, szerencsére fájni nem fáj, de fáradni fárad.

Holnap megyek reggel zazenre megvilágosodni, az biztos, hogy nem húzom fel annyira a féllótuszt, mint múltkor, azt hittem meghalok a végére, komolyan leizzadtam és csillagokat láttam meg meditálhattam a fájdalom illuzórikus voltáról szóló filozófia empirikus cáfolatának lábbalfogható bizonyítékáról.

Pénteken aztán back to yoga, szokásos astanga, és vagy szombaton, vagy vasárnap, de bepróbálok egy agnit. Jövő héten hétfő-kedd szabin leszek, ilyenkor semmi nem vesz rá a reggeli kelésre, viszont ez azért jó, mert így legalább el tudok menni délutáni vezetett astangára hétfőn és agnira kedden. Szerdától back to normal.

És most meccs.

Hosszútávjóga

2010-07-06T20:24:00.000+02:00

Érdekes dolgot figyeltem meg, mióta átálltam a heti négy astangára. Azt vettem észre, hogy hétfőként mintha a szervezetem tartalékolni akarná az energiát. Nem az van, hogy na akkor adjunk bele mindent ebbe az órába, éljük túl oszt regenerálódok otthon a következőig (ez egyébként legfőképp a heti egy agnis korai korszakomra volt jellemző, ahol az óra után napokig tartott az izomláz meg a fizikai fáradtság), hanem elkezdek magammal alkudozni és néha sikerül meggyőzni magam, hogy azt a plusz egy hídat már nem fogom kinyomni a hármon túl és elég csak egy kör a kézenállásból, mert holnap is lesz nap, ráadásul Istvánnal (ámbár ez nem jelenti azt, hogy Gauranga órái könyebbek vagy lazázósabbak lennének, sőt, csak mindketten másra helyezik a hangsúlyt).

Szóval az agyam elkezdett hosszútávra tervezni és takarékoskodni az energiával. Én meg hagyom :-)

70.5

2010-07-04T22:59:00.000+02:00

Kíváncsiságból elővettem a mérleget tegnap. Hm. 70.5 kg. Hogy lesz ebből holnap maricsiászana? Az egész nálam úgy kezdődött, hogy pár éve, olyan 83 kiló környékén, amikor lassan nagyobb pocakom volt, mint páromnak az első babával, szóval akkor elkezdtem fogyózásképp nem vacsorázni. Ez nekem baromi sokat segített, mert elég rosszul táplálkoztam, este 10-kor rendeltem meg a pizzát, amit utána egy-két üveg sörrel el is fogyasztottam, ezt hetente kb. háromszor... A vacsora kihagyásával és a sportolás újrakezdésével (akkor még nem volt jóga, csak futás) szépen lementem 65 kilóra és kb. azóta tartom is ezt a súlyt. Aztán mióta elköltöztünk az új lakásba, a mérleget nem raktam ki a folyosó közepére, így elmaradt a napi ellenőrzés, ehhez képest kicsit meglepett az eredmény. Másfelől meg annyira nem, mert bár az volt mindig is a tervem, hogy 65 környékén maradok, és érzem, hogy még mindig van rajtam felesleg, de ez a 70 nem olyan hetven, ami csak zsírból állna, szerintem ebben már van egy csomó astangás izom is :-)

Azért most megint jobban odafigyelek arra, hogy mit és mekkor eszem. A vacsit mondjuk nehéz lenne kihagyni, mert utána reggelizni csak másnap astanga után tudnék, az meg elég sok idő, de végülis ki lehet bírni, mondjuk ha éhes vagyok, akkor megfájdul a fejem és azt mindennél jobban utálom. Inkább napközben többször fogok enni pár paradicsomot, paprikát meg gyümölcsöket, és rögtön hazaérkezéskor (fél hét, hét környékén) valami lájtos vacsit.

A súly felőlem maradhat, ha a maradék pocak is lassan átalakul izommá és több helyem lesz a hátracsavargatós ászanákhoz, meg úgy általában nem fogom az előrehajlásokkor is érezni a pocak ütköző ellenállását.

Na, most kiírtam magamból az éhségem, megyek aludni :D

Céges jóga tapasztalatok

2010-06-28T20:19:00.000+02:00

Na, egész jó volt életem első általam vezetett kvázi jógaórája. Két csoport volt, az elsővel végig tudtam csinálni a tervet, bár a relaxáció alatt már jöttek be folyton, hogy jönnének, meg hogy szóljak két relaxálónak, hogy álljanak arrébb a kocsival, meg ilyen apróságok, ennek ellenére végignyomtuk az AT-t is. Leginkább az volt a fura számomra, hogy bonyolult dolog egyszerre lélegezni és beszélni arról, hogy mit kell csinálni. Azt alapból eldöntöttem, hogy igazítani nem fogok, és jól is tettem, mert az egyik résztvevőnek sikerült meghúznia a hátát az egyik napüdvözletnél annyira, hogy ma már nem is jött munkába. Beszéltem vele telefonon, szerencsére jó a hozzáállása, nem a jógát vádolja, hanem magát. Mondjuk az is igaz, hogy sokszor elmondtam, hogy mindenki tartsa tiszteletben a határait és ne menjen túl rajta. Ha majd felépült ajánlok neki astanga helyett erősítésnek mandalás gerincjógát. A többiek viszont hősiesen végigcsinálták, sőt egyikük még a második csoportra is beült repetázni.

A második csopi sajnos elég sok csúszással indult, így már nagyon benne volt a levegőben, hogy siessünk, és végül meg is kértek, hogy ez csak fél óra legyen és a relaxációt hagyjuk a végén. Szóval ez már minimálisan sem astanga volt, inkább pár napüdvözlet és álló gyakorlat, aztán néhány ülő, de a köztes vinyászákat kihagytuk. Azért pár perc relaxációt csak raktam a végére, anélkül szerintem nagyon rossz lenne befejezni.

Szóval megvoltak az órák, nagyon jó érzés volt tartani őket, majd ha felhozom magam vállalható szintre, akkor beiratkozom agni tanfolyamra, vagy most, vagy a következő életemben :-)

Céges astanga bemutató

2010-06-24T18:00:00.010+02:00

Pénteken céges csapatépítésre megyünk kollektíven, ahol lesz egy olyan program, hogy páran különböző területekről bemutatót tartunk a többieknek. Lesz sakk, tai-chi, salsa és én fogom tartani a jóga szekciót :-)

Kétszer egy órányi idő áll rendelkezésemre, két turnusban.

Arra gondoltam, hogy egy nagyon rövid (max. 5 perc) elméleti bevezetőt tartanék arról, hogy mi a jóga (legalábbis az én jelenlegi megértésemben): gyakorlatilag egy életmód, ami jóval túlmutat a sima ászanázáson, de nálunk nyugaton sokan ezzel azonosítják. A jóga többezer éves hagyományát egy Patandzsali nevű indiai arc foglalta össze nyolc, egymásra épülő lépésben: ezek a jáma-nijáma, olyan mint a tízparancsolat, erkölcsi normák, tiltások és ajánlások. Ez az első két szint. Aztán jön az ászana, a tornamutatványok. Utána jön a légzőgyakorlat, a pránajáma. Aztán az érzékek visszavonása, azaz a külvilág zavaró ingereinek kizárása (pratyahara). Ha ez megvan, akkor jöhet a koncentráció (dharana), amikor az elmét szándékosan és tudatosan tudjuk valamire koncentrálni, ami nem egy tévéműsor, hanem valami belső dolog, hiszen az érzékek ki vannak kapcsolva. Ha ez megvan, akkor jöhet a meditáció, amikor már tudunk a meditáció tárgyára koncentrálni és mindezek betetőzése a szamádhi, amit 45 perc jógázás után még nem biztos, hogy azonnal meg fogunk tapasztalni, de ez a cél :-)

Namost Indiában a jógát főképp ilyen elvonult bölcsek csinálták, akiknek volt idejük arra, hogy napi 2-3 órát ászanázzanak, 2 órát pránajámázzanak, 3 órát meditáljanak és a maradék időben meg olvassák a szent iratokat, de ez ugyebár nem járható út a modern nyugati embernek, mint amilyen mi is vagyunk és erre találták ki pl. az astanga jógát, amiben kvázi benne van az egész út, mert ez egy afféle két órás mozgó meditáció. Csináljuk a gyakorlatokat, közben koncentrálunk a légzésre, a bandhákra és a tekintet megfelelő fókuszálására, a külvilág kizárásával. Ebben majdnem minden benne van és ezt szoktam reggelente csinálni, azzal a különbséggel, hogy 32 fok van, plusz oktató, aki nem rest igazítani :-)

Nagyvonalakban ennyit az elméletről és utána elkezdenénk az astanga sorozat általam rövidített változatát.

Annyi lenne, hogy a napüdvözletekből 3-3 menne, hogy legyen idő, aztán az állókból csak a padahastasana, az utthita trikonasana, az első parsvhakonászana, az első padottanasana, az oldalrahajlítós padangustasanak kimaradnak (mert azt én sem tudom :-), mintahogyképpen az ardha badha féllábas is, utkat lesz, virabhad is de csak az A, majd ülőben dandasana, utána paszcsimót, purvottan, janusirs A, a maricsiket kihagyom, viszont kapnak jó sok csónakot, hehe, aztán meglátjuk, hogy vagyunk idővel, az biztos, hogy a bhujapid és a kurmasana kimarad, baddha konasana lesz, aztán upavishta konasana csak a földön, majd a teljes híd szekció kimarad, végén gyertya és padmasana.

Remélem ez így belefér 40-45 percbe, ha nem nagyon tartjuk ki sokáig az egyes pózokat. Ha nagyon elszámoltam magam, vagy valamit nem kéne belerakni kérem kommentben jelezni a hozzáértők által :-)

Ami fontos, hogy úgy akarom időzíteni, hogy legyen tíz-tizenöt perc a végén relaxálni, lenyomunk bónuszként egy teljes autogén tréninget és kész. Leviszem még a Maehle könyvet megmutatni, meg viszek csomó atmás szórólapot is osztogatni.

Ez a terv.

4+1 jógahét

2010-06-11T14:31:00.000+02:00

Ez a hét jól sikerült, 4 astanga és 1 mandalás hatha. Lelkesedésből nincs hiány, de realitásérzékből sem, így bár tudom, hogy lenne kedvem holnap egy kis agnira, de valószínűleg nem fogok elmenni, pláne, hogy családom nagyszülőknél lesz, így reggel tudok végre aludni.

Jó volt ez a hét. A három egymást követő astanga (hétfő-kedd-szerda) nagyon jól esett, bár hétfőn még kicsit aggódtam, mert elkezdett fájni a csuklóm (próbálom a vinyászákat nem ellógni és megtanulni átlendíteni a lábam magam alatt), de szerdára már teljesen el is múlt. A csütörtöki könnyedebb hatha jó volt pihenésnek és most péntekre éreztem azt, hogy így ez az egész hét összeállt egyfajta flow-vá, amikor ez az eggyel több astanga már nem jelent akkora megerőltetést.

Emlékszem régen a hőskorban, a heti egy agni is milyen nagy szónak számított, nem hittem volna, hogy eljutok idáig. Most pedig azt tapasztalom, hogy minél többet és rendszeresebben jógázom, annál jobban megy, ami nem biztos, hogy annyira kézenfekvő dolog, mint amilyennek hallatszik, hiszen mindent túlzásba lehet vinni, sztem a jógát is. Ezért próbálok meg minél inkább a saját tempómban haladva, fokozatosan növelve az adagot fejlődni.

Egy érdekes változást figyeltem meg és ez nem valamelyik konkrét ászanához kötött, hanem egy újfajta testérzet tudatosítása, főleg akkor, ha figyelek a légzésre. Vannak olyan pillanatok, amikor azt érzem, mintha a törzsem, az alhas, a has, gyomor illetve az egész testem (a végtagokat leszámítva) kiüresedne, könnyebbé válna. Ilyenkor egy-két centit még jobban bele tudok ereszkedni az adott ászanába, vagy kevésbé érzem fárasztónak ugyanazt. Ez egy nagyon kellemes érzés, úgyhogy el is kezdtem vadászni rá, de eddig azt tapasztalom, hogy nem lehet, vagy nem tudom tudatosan előidézni, egyszercsak jön magától, majd utána egy időre el is tűnik.

Terv: Heti négy astanga

2010-06-06T13:44:00.000+02:00

Itt az új órarendem:

2010. június -

hétfő reggel mysore astanga Gaurangával

kedden reggel mysore astanga Istvánnal és/vagy délután agni jóga Pannival

szerdán reggel mysore astanga Istvánnal

csütörtökön reggel zazen

pénteken reggel mysore astanga Istvánnal vagy délután vezetett astanga Ágival.

szombaton délelőtt agni jóga Andival vagy pihenőnap

vasárnap: pihenőnap vagy közös astanga gyakorlás Gaurangával.

Az utóbbi hetekben viszonylag stabilan sikerült úgy és annyit jógáznom, amennyit terveztem, úgyhogy azt hiszem most már lehet ismét növelni az adagot úgy, hogy annyira nem lesz megerőltető az a heti plusz egy astanga óra. Így a heti négy astangával sokkal jobban tudok fejlődni, vagy legalábbis visszahozni magam a saját szintemre. Mivel a hétfő és a péntek délutánom a nyáron felszabadult, így megpróbálok majd minél több vezetett órára eljutni.

Remélem bírni fogom. Ha úgy vesszük, akkor a csütörtöki zazenes nap is pihenőnap, mármint a test számára, viszont jó lenne minden nap jógázni, bár az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy vasárnapi jógára még egyszer sem tudtam eljutni, és szombatira is nagyon ritkán.

Az egy dolog, hogy hétköznap már könnyen fel tudok reggel korán kelni, de ilyenkor mindig az a tudat vigasztal, hogy majd hétvégén jól kialszom magam (már ameddig a gyerekek engedik, de egy 8, fél 9-es kelés is már jónak számít, mondjuk ha rajtam múlna, simán tudnék délig is aludni, mint a régi szép időkben). Illetve a családot is nehéz otthagyni, de ha végre jön a rendes jó idő, akkor majd megoldjuk, hogy amíg apu jógázik, addig ők pl. a Hajógyárin játszanak és utána ott csatlakozok hozzájuk.

Hát most ez a terv.

Visszaesés, fejlődés, új hetiterv

2010-06-02T11:00:00.000+02:00

Múlt héten csak hétfőn tudtam eljutni egy jó kis agnira, a hét többi napja kimaradt, részben a munkának, részben az időjárás által okozott brutál fejfájás következményeképpen. A hét vége pedig jó stresszes is lett (munka), csomó kávé, pár doboz cigi (pedig amúgy minimálisan dohányzom, azt is csak bizonyos alkalmanként, idővel meg majd nyilván azt se), vasárnap nem igazán sikerült kialudni magam, úgyhogy mindezen dolgok együttes hatását éreztem a hétfői és keddi órákon.
Főleg a hétfői volt nehéz, jelezte rendesen a szervezetem, hogy az önpusztításnak megvan az ára, persze az ebben a trükkös és ezért olyan könnyű belesétálni a csapdába, hogy a káros hatások nem közvetlenül jelentkeznek és minél fiatalabb az ember, annál nehezebb észrevenni őket.
Nem is tudom, hol olvastam, hogy kb. 30 éves korig egy átlagos fizikumú ember gyakorlatilag szinte bármit csinálhat a testével, túl nagy baja nem lesz, onnantól fölfelé viszont már elkezdi megérezni. Na lehet, hogy ez történt velem, vagy ez is közrejátszott a gyakorlásban.
Keddre már jobban ment, szépen kiköhögtem mindent a tüdőmből, ami irritálta és viszonylag ki is tudtam pihenni magam jobban.

Amiben nagyon visszaestem - önmagamhoz képest - az a Maricsiászana A és B, jobboldali változata. Korábban itt láttam magamon a fejlődést, hogy össze tudom érinteni a kezeimet hátul, sőt idővel egyre kisebb erőfeszítésbe került mindez. Most meg valahogy elmúlt, és csak azt tapasztalom, hogy magamtól szinte alig, vagy az ujjvégeim letörését kockáztató erősségű összekapaszkodással tudom csak megcsinálni. A másik oldal megy normálisan (mint eddig), de ez a jobboldal most berozsdásodott vagy bekötöttődött, vagy akármi, de következetesen rosszabbul megy. És ezt már megfigyeltem pár hete is, szóval nem a múlt heti kilengés okozza. Na mindegy, ez van, dolgozom rajta.

A hátrabukfenc viszont egyre jobban megy, bár még mindig szükséges, hogy a tényleges átfordulás előtt csináljak egy halászana-szerű rávezetést, hanyatt fekvésből még nem tudom megcsinálni, pedig milyen jó lesz majd agnin is, ha már menni fog.
A vinyászákra álltam még rá, Gauranga vinyászás posztjai által inspirálva, bár messze vagyok még a tökéletes vinyászától, de erősebben elhatároztam, hogy ezen is dolgozni fogok. Egyelőre az a cél, hogy át tudjam lendíteni magam alatt az összekulcsolt lábakat előre illetve hátraugráskor.

István említette, hogy jövő héttől szerdánként is lesz reggel astanga, ami jó, úgyhogy ha minden úgy alakul, akkor megpróbálom azt tartani, hogy h-k-sz-p reggel astanga, csütörtök reggel zazen, kedden vagy szombaton agni. Sajnos a mandalás órák így már nem férnek bele, de ha kicsit több időm lesz, vagy nem válik be ez a rendszer, akkor bármikor visszatérhetek és folytathatom ott is a tanulást.

Egészség és élet.

2010-05-23T03:36:00.001+02:00

"A legtöbb ember beteg. Vagy halott." - ezt pár hete mondta az egyik zazen után a mester és ez tökre megfogott. Ha az emberek alatt nem csak az élőket, hanem a valaha megszületett összes embert értjük, akkor bakker ez tényleg igaz. A többség full halott (a még meg sem születettek nem emberek). Ezt könnyen beláttam. A mondat eleje volt nehezebben elfogadható.

Már hogy lenne a legtöbb ember beteg? Nincs influenza járvány, körülöttem minden ismerősöm egészséges, mi is azok vagyunk szerencsére, nem túlzás ez?

Jobban belegondolva tényleg lehet, hogy az emberek többsége mégiscsak beteg. Észak-Amerika és a nyugat túlnyomó része elhízott a nagy jóléttől, dacára az egyre modernebb orvosi ellátásnak. A világ szegényebb országaiban pedig a háborúk, éhínség, vagy egyszerűen a nyomor teszi az embereket beteggé.

Ráadásul betegség alatt nem csak a külsőleg is látványos testi nyavalyákat kell érteni, hanem a belső, lelki gondokat is. Bőven akad ép testben gáz lélek. Jelenleg hat milliárd ember él a Földön, vajon ebben a percben hány százalékuk mondhatja el magáról, hogy testileg-lelkileg kiegyensúlyozott, harmonikus, boldog életet él? Valószínűleg kevesen. És hányan lehetnek ezen kevesek között, akik észre sem veszik, mennyire kiváltságosak a többséghez képest és pont ezzel rontják el a saját boldogságukat?

Élni és egészségesnek lenni, szeretni és szeretve lenni, ez a jó alap a boldogsághoz, Persze kell még a szabadság (amit azt hiszem, mi nyugati emberek azért nem értékelünk kellően, mert adottnak vesszük, egy mai fiatal el sem tudja képzelni ((szerencsére)), milyen lehetett az, hogy nincs szólásszabadság, nem vezethet blogot, mert elviszi a rendőrség....) és kell az anyagi stabilitás is, bár itt van a legnagyobb csapda, az, amit úgy hívnak relatív depriváció (magyarul a szomszéd fűje mindig zöldebb). Mindig lesznek nálunk gazdagabb, szebb, boldogabb(nak tűnő) emberek és ha ezekhez viszonyítjuk önmagunkat, akkor képesek vagyunk nyomorultul érezni magunkat és nem észrevenni, hogy valójában mennyi áldásban is részesülünk.

Néha úgy érzem, hogy a nyugati emberek nagy többségének egyszerűen nem lenne szabad boldogtalannak lenni. És mégis, csomó pszichológiai kutatás azt mutatta ki, hogy a szegénységben, sőt, szinte már nyomorban élő Dél-Amerikai gettók lakosai szubjektíven boldogabbnak érzik magukat, mint a jólszituált középosztálybeli európaiak.

Ezért jó néha kicsit megállni és rátekinteni mindarra, amink van és újraértékelni a boldogságról alkotott fogalmunkat. Azt hiszem ez is a megvilágosodás egy formája.

Megvilágosodás

2010-05-19T22:11:00.000+02:00

Egyelőre csak külsőleg és szó szerint, de akkor is ezt égi jelnek veszem. Szóval voltam ma reggel is zazenen, és sikerült pont olyan helyre ültettek az egyetlen ablak előtt, hogy a hajnali nap első sugara frankón megvilágított (és állitólag csak engem, ergo ich bin ein Buddha) pont bele a szemembe.

Ilyenkor elméletileg fókuszálatlanul kéne lefelé a földre nézni és egy olyan tárgynélküli meditációban elmerülni, ahol sem a külvilágra nem figyelek, sem a belső gondolataimat nem követem, maximum a légzést és a testtartást, de ezt is csak azért, hogy tudatos legyen. Vagy valami ilyesmi. Az a furcsa és jó ebben a zenben, hogy erre is ráhúzható a 99% nem elmélet, merthogy nehéz sőt, ha jól értem akkor felesleges is megpróbálni szavakkal leírni. Na de azért én meg fogom próbálni, csak még kicsit jobban el kell, hogy mélyedjek a dologban.

De azt már látom, hogy meditációs gyakorlatnak nagyon jó lesz.

Bukfenc 2

2010-05-17T11:17:00.000+02:00

Végre, kezdek ráérezni, így már nem is kell akkora lendület a hátrabukfenchez és a hátam sem fájdult meg közben. Pénteken ki kellett hagyjam az órát, mert éreztem a hátam, sőt még ma is érzem, az a baj az ilyen húzódással vagy rándulással vagy francsetudjamivel, hogy lassan múlik.

Az óra jó volt egyébként bár a tittibászana próbálkozásomnál azt hittem ki fog törni a csuklóm, amikor Gauranga előrehúzott, szerencsére nem lett semmi, majd még gyakorlom, hogy meglegyen az erő + egyensúly hozzá.

Holnap meg 108, tök jó, megint zajlik az élet :-)

Hátrabukfenc és hátfájás

2010-05-13T21:22:00.000+02:00

Kedden végre sikerült megcsinálnom két rendes hátrabukfencet. Ez nálam mindig is az egyik top mumus volt az első sorozatból (ami nem túl bíztató, ha már ennél elakadok, nade amúgy sem verseny a jóga :D), valamiért mindig is tartottam tőle. Úgy már át tudok fordulni a hátamon, hogy a kezeimet nem használom és akkor ilyen csálé módon, de valahogy hátragurulok, általában a szőnyeg mellé, szóval minden volt, csak nem szabályos.

Most viszont végre sikerült párszor kipróbálni a megelőző mozdulatot, aztán az átlendülés is megvolt. Halászanából még reménytelen áttolnom magam, mindenképp kell a lendület hozzá. Csakhogy a második alkalommal a lendület után éreztem, hogy a hátamnak az a része, ami fél éve vagy még régebben egyszer már meghúzódott, ismét fájni kezdett. Szerencsére nem ugyanolyan erősen, szóval be tudtam fejezni a gyakorlást, de másnap az irodában már többeknek is feltűnt, hogy megint úgy mozgok, mint egy robot. Emiatt a csütörtöki jógát is kihagytam és most még gondolkozom a pénteki astangán. Jövő héten ha minden jól megy, egy jó kis jógahetet szeretnék, agnival, astangával, hathával, 108 napüdvözlettel, ehhez viszont jó lenne teljesen pihenten és sérülésmentes állapotban lenni.

Másfelől tudom, hogy hiányozna, ha reggel nem mennék. Na majd meglátjuk, azt fogom csinálni, amit ma is, reggel felkelek és attól függ, hogy érzem magam, döntök, hogy megyek, vagy maradok.

Jubileumi 100. bejegyzés.

2010-05-12T22:12:00.000+02:00

Bár az utóbbi időben egyre kevesebbet van időm írni ezt a blogot, de ennek ellenére eljutottam a százig. Alapvetően az volt a célom, hogy magamnak is megörökítsem illetve valahogy rendszerezzem a jógával kapcsolatos gondolataimat, tapasztalataimat, élményeimet, kérdéseimet, stb. Bizonyos fokig ez meg is valósult, bár azt kellett, hogy belássam, hogy jelen pillanatban nem tudok annyira elmélyülni a jógában, mint szeretnék. Egyelőre a hangsúly ezért a gyakorláson marad, amíg lesz reggeli astanga és hatha, addig biztos, hogy járni fogok, hacsak nem jön közbe egy olyan munkahelyi változás, amely lehetetlenné tenné azt, hogy reggel tudjak jógára menni. Sajnos még ez is kilátásban van most, de egyelőre bízom benne, hogy nem fog rá sor kerülni.

Otthon sajnos nem tudok gyakorolni, két gyerek mellett, úgy, hogy én alszom a nagyobbal a kanapén, mert különben egész éjszaka felriadna és félne, szóval így nem lehet elmélyülni. Ezért jó nekem, hogy el tudok menni otthonról reggelente.

Sok-sok érdekes és hasznos könyvet begyűjtöttem, meg régebben szorgalmasan letöltögettem és egy darabig hallgattam Gaurange Jóga-szútra előadásait, de az utóbbi hónapokban sajnos már nem volt időm, hogy jobban belemélyedjek. Eliade könyvét olvasom, naponta egy-két oldalnyit sikerül haladnom és még így is messze vagyok a teljes megértéstől, pedig erre is akartam használni a blogot.

Érdekes volt olvasni a Facebookon a meditációról kialakult vitát, jó lenne ennyit tudni a témáról, mint a vitázó felek, plusz jó lenne, ha hozzá tudnám tenni a magam tudományát, de egyelőre ezen a téren is el vagyok maradva, jó lenne szakmai szinten is felhozni magam olyan szintre, amit elvárnék magamtól. Csakhogy a napi rutin mellett most erre sincs időm.

Olyan ez, mint a szerdai gyakorlás reggelente. Pár hónapig próbálkoztam vele, majdnem minden reggel közbejött valami, amiért nem sikerült, úgyhogy el kellett engednem. Ami jó, mert így meg rátaláltam a zazenre, ami viszont segít abban, hogy elinduljak a meditáció felé tartó úton anélkül, hogy a hangsúlyt a fizikai gyakorlásra kellene helyeznem. Arra ott van a jóga.

Koncentráció

2010-05-09T23:11:00.001+02:00

Ezek múlt pénteken astanga közben fogalmazódtak meg bennem.

Koncentrálni nehéz és fárasztó. Az elején még jól megy az elhatározás a napüdvözletek előtt, hogy namostaztán bandhadristilégzés+ászanák helyes kivitelezése és a maradék tudatossággal pedig rögzítek mindent későbbi fejlődésem (és a blog :) dokumentálására.

Aztán általában már az A sorozat 3. vagy 4. részénél felmerül a kérdés, hogy ez most a 3. vagy negyedik ismétlés volt-e már. Könnyebben tudom számolni, ha nem számolom, hanem elnevezem őket "középsőnek", "utolsó előttinek" és "utolsónak". Így nem zavar be, hogy közben a légzést is számolni kell.

Ilyenkor viszont még jól megy a koncentráció a légzésre és a bandhákra is, különösen akkor, ha igazítanak. Aztán jönnek az állógyakorlatok, ahol még erőteljesen figyelnem kell a kivitelezésre és az egyensúlyra, szóval ilyenkorra teljesen kimegy a fejemből az, hogy mi mindenre akarnék tudatosan koncentrálni. Másfelől ez az a pont, amikorra átlendülök "astanga tudatba", és innentől kezd egyre kevésbé érdekelni a külvilág, szépen jönnek egymás után az ászanák.

Aztán az álló gyakorlatok végén jön az órárapillantás, hogy kb. belőjem, milyen tempóban haladtunk ma, bár még mindig nem sikerült megállapítanom a "szintidőt", kb. most így visszagondolva sem tudnám megmondani, mikor is jönnek az ülők. Azt tudom, hogy a napüdvözletek kb. 20 perc, és olyan háromnegyed-ötven és egész környékén van váltás. Vagy nem.

Viszont az ülő gyakorlatok első pár részénél (a "felső sor" gyakorlatoknál, azaz amik az ászanasorrendet tartalmazó ábrán a második oldal felső sorában vannak :-D) ismét beüt a tudatosság-igény, és akkor megpróbálom újra felvenni a fonalat. Talán azért van ez, mert ezek a gyakorlatok már stabil(abbak) és kényelmes(ebbek), mint az állók, egészen a navászánáig, utána viszont az erőfeszítés (főleg a hídnál) teljesen elviszi a dolgot.

De ha eszembe jut, hogy koncentrálni kéne mondjuk a bandhákra és a légzésre, azt úgy figyeltem meg, hogy az ászanába történő belehelyezkedés után, a 2 és 3 légzés környékén szokott bevillanni. És ekkor örülök, hogy dejó, eszembe jutott, még elidőzök itt (nehézségtől és fáradtságtól függően) pár extra légzésnyit és megyek tovább.

Ahogy elkezdem csinálni az ugrabugrát, még megvan a tudatosság, de amint leérkeztem ülésbe és átgondolom, hogy melyik is a következő gyakorlat, vajon mi is ennek a neve, megint el kellett volna kérnem a papírt, vagy igazán megjegyezhettem volna, bár tegnap pont olvastam otthon a neten, ahol meg kéne nézni a leveleim, mert írta a főnök, hogy holnap hatig lesz meeting de otthon még meg kéne beszélni... na és mire észbekapok, hogy elkalandoztam már a 3. vagy 4. légzésnél vagyok. Vagy a következő ászanánál.

Viszont vissza nem megyek. Ha két ászana múlva jut megint eszembe, hogy hoppá, koncentrálni kéne, akkor most nem fogom újrakezden bepótolni a nemkoncentráltakat, leírom veszteségként és megpróbálom megjegyezni, hogy ezeket kellene minimalizálni.

Azt is észrevettem még, hogy minél rendszeresebb a gyakorlás (amire szerencsére az elmúlt hetek során sikerült sort kerítenem), annál könnyebb nem az ászanákra, hanem az egyéb (B-D-L) dolgokra figyelnem.

Konfliktusok a jóga miatt

2010-04-25T21:17:00.000+02:00

Érdekes módon a jógázás is okozhat konfliktus, bár ez nem a jóga hibája, inkább a jógázóé. Én azt tapasztalom, hogy minél inkább próbálom beépíteni az életembe a rendszeres jógázást, annál inkább okozhat ez konfliktust.

Például a hétvégi gyakorlás egy ilyen kényes pont, én szeretnék legalább egy agnit beiktatni, de párom jelezte, hogy jobban örülne, ha otthon maradnék. Még akkor is, ha hétköznap gyakorlatilag minden jógatevékenység reggelre került, akkor is, korán megyek otthonról és későn érek haza, gyakran fáradtan, szóval tényleg jó lenne a teljes hétvégét a családdal tölteni.

A másik törésvonal a barátokkal történő kapcsolatartás, itt is az a helyzet, hogy előfordul, hogy azért nem akarok elmenni este találkozni, mert tudom, hogy nagyon fáradt leszek és ehhez a hajnali jógázás is hozzájárul. Konkrétan fel is vetették, hogy ilyen alkalmakkor igazán kihagyhatnám a jógát és alhatnék helyette. És persze mondhatnám, hogy oké, max. akkor hétvégén bepótolom, de akkor meg ott az első probléma.

Szóval nem egyszerű ez, a motivációm még mindig erős, sőt még szeretném is elérni a heti hat astangát és ehhez hozzá egy agnit és a zent, de egyelőre fizikailag nem vagyok olyan szinten, hogy ez menjen, szóval szép fokozatosan, de ha az erőnlét már nem lesz akadály, akkor ezzel a második nehézséggel is meg kell küzdenem.

Majd kitalálok valamit...

Pocak még mindig

2010-04-22T18:34:00.000+02:00

Már többedik astanga órán veszem észre, hogy zavar a hasam. Vagy akadályoz a mozgásban, vagy csak nehéznek érzem magam. Pedig önmagamhoz képest szerintem majdnem a legjobb vagyok, az egyetem előtti hőskort még nem sikerült elérnem, bár az onnan megtartott "referencianadrágom" már fel tudom venni és pár másodpercig a legfelső gombot is begombolni, nade ez messze van a kényelemtől.

Eddig mondjuk nem nagyon érdekelt ez a maradék has, ami a tavaly előtti életmódváltásom után megmaradt. Akkor fogytam 15 kilót és ezt azóta is tartom, a kockahas meg ugyebár csak esztétikai funkciót szolgál, arra meg már szerencsére nincs szükségem, úgyhogy amíg el nem kezdtem érezni, addig nem is igen törődtem vele.

Az is igaz, hogy mióta rendszeresebben járok astangára, többet is eszek, bár tavaly december óta tartom a húsmentes étrendet (hála a Vegafutár nagyszerű kajáinak ez egyáltalán nem esik nehezemre), de még mindig sokszor van az, hogy teljesen felesleges édességeket eszek csak úgy, az íze kedvéért. Vagy ha rámjön a pizzázhatnék vagy a rántott sajt roham, akkor szintén érzem, hogy többet eszem a kelleténél.

Most két utat látok: vagy elfogadom ezt a szitut ilyennek és türelmesen megvárom, amíg a rendszeres jóga a maradék pocakot is lelohasztja, vagy újabb rendszabályokat vezetek be a táplákozásba amíg a célt el nem érem.

Na, ezen meditálok egy kicsit, oszt majd meglátjuk

Zazen

2010-04-18T23:15:00.000+02:00

"gyakorlás célkitűzés és elképzelések nélkül"

Visszatekintés (április 12-18)

2010-04-18T22:38:00.000+02:00

Jó hét volt ez. Az előző heti szabadságolás és az azt megelőző hektikus gyakorlás után sikerült terv szerint végigvinni a hetet, 3 astanga, egy mandala és új elemként egy zen meditáció. A hétvégén pedig végre nem történt semmi, amit kifejezetten nagyon imádok, úgyhogy tudtam sokat aludni, konstruktívan semmit tenni, kicsit tervezgetni a jövőt, végre igazi papírra nyomtatott könyvet olvasni (teljesen szürreális élmény volt!) és feltöltődni.

Szombaton még az astanga utánra jellemző kellemes izomfáradtságot éreztem, vasárnapra ez már elmúlt, mostmár várom a holnapot. Egy hosszabb etap kezdődik, a nyári vakációig a pünkösdöt leszámítva nem nagyon lesz szünet, munkahelyen hajtás, ráadásul a gazdasági válság miatt egyáltalán nem biztos senkinek sem a helyzete, ez ad egy jóadag stresszt a hétköznapokra, dehát ilyen az élet.

A jövő hétre a tervem ugyanaz, mint ami ezen a héten volt és szeretném ezt most a következő hónapokra is állandósítani (azaz beírni a jógás korszakaim lapra):

Hétfő: mysore astanga
Kedd: mysore astanga (és/vagy néha délután agni)
Szerda: zazen
Csütörtök: hatha
Péntek: mysore astanga
Szombat: pihenés vagy agni (attól függ, családdal hogy tudom egyeztetni)
Vasárnap: pihenő vagy astanga gyakorlás (szintén családtól függ).

Ez így most elég is lesz, bízom benne, hogy nem jön közbe betegség, sérülés, sürgős munka.